Júniusi beszerzések (2015)

Az új hónap kezdete általában azt jelenti, hogy az ember kicsit elgondolkodik azon, hogyan alakult az elmúlt hónapja. Könyves téren sincs ez másként, még akkor is, ha rájön: már megint túl messzire ment, de próbálja mindezt a Könyvhétre fogni. Kifogásokat mindig találni, csak ügyesen kell keresni. :) Íme, a júniusi beszerzéseim: 

Amilyen büszke voltam magamra a május miatt, annyira be kell most vallanom, hogy bizony ismét túlzásokba estem. Rögtön a Könyvhét kapcsán kezdődött a költekezés: mivel korábban nem sikerült, így rögtön a hónap elején beszereztem végre Marni Bates eddig megjelent könyveit (szám szerint öt darabot), hogy a közelgő eseményen majd dedikáltatni tudjam őket. Szerencsére ez a tervem összejött, no meg kettőt azóta már olvastam is közülük, és szerencsére nem volt pénzkidobás. A képen látható másik három könyv már a Könyvhét termése, mindegyik 500Ft volt, az Animus, illetve az Agave standjánál jutottam hozzájuk. (A beszámoló egyébként ide kattintva érhető el.)

Élménybeszámoló: Könyvhéten jártam

Volt egyszer egy könyvmoly, akinek egyik legfőbb vágya az volt, hogy végre egyszer eljusson a Könyvhétre. Azt hiszem, ez a mondat sokunkra igaz, és én rendkívül hálás vagyok, hogy idén végre teljesülhetett ezen kívánságom. Tegnap ugyanis sikerült eljutnom csodás fővárosunkba, és életemben először nem csak képeken, hanem élőben is megszemlélhettem, milyen esemény is az, mikor a könyveket ünnepeljük.

Mert az igazság az, hogy utoljára két évvel ezelőtt jártam nagyon közel ahhoz, hogy ellátogassak a Könyvhétre, azonban akkor az emelt szóbeli után valahogy se nekem, se a testvéremnek, se Anyukánknak nem volt kedve eltévedni a város rengetegében. Tavaly a vizsgaidőszak miatt szinte fel sem merült az esély, ahogyan a Könyvfesztivál is általában a ZH időszak kellős közepére esik.

Idén azonban május 27-ével lezártam a saját vizsgaidőszakomat (ezzel rekordot döntöttem és másfél hét alatt végeztem), így egyre inkább megfogalmazódott bennem annak a gondolata, hogy érdemes lenne elmenni a Könyvhétre. S habár szinte az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy akad-e majd kísérőm, szerencsére az egyik barátnőm, Kitti – aki korábban már járt Könyvhéten, azt hiszem ezért is volt viszonylag könnyű meggyőzni – azt mondta, hogy jön. Így történt hát, hogy rettentő idegesen, de sok-sok elvárással kezdtem a szombatot reggel hatkor, és a 7:19-essel suhantam is le Dombóvárra, hogy onnan InterCityvel utazzak a Keleti pályaudvarig. A vonaton még befejeztem egy könyvet, melyet dedikálás céljából vittem magammal, így az út viszonylag hamar elment, és azon kaptam magam, hogy a Kittivel sétálok fel a Vörösmarty téri metrómegállóból, ahol rengeteg stand várt a felfedezésre.