Mona Awad: Antilányregény

„Egész életemben éhes és mérges leszek, de mindeközben baromi jól fogom magam érezni.”

Információk a könyvről:
Mona Awad: Antilányregény – Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban
Eredeti cím: 13 Ways of Looking at a Fat Girl
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2017 (eredeti 2016)
Oldalak száma: 304
Fordító: Diószegi Dorottya
ISBN: 9789632936437
Előrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
A ​könyv története titkos ajándékot rejt.
Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

Véleményem: 
Szeretném előre leszögezni: nagyon nehéz lenne elfogulatlanul írnom erről a könyvről, mert egy-egy szegletében ráismertem az életem bizonyos szakaszaira. (Hogy miről van szó, azt később természetesen kifejtem.) Olvasás előtt egyébként számítottam erre, hiszen már a könyv fülszövege alapján kíváncsi lettem, miről fog szólni egy „kövér lány” története, miket fog mondani nekünk.

A főszereplő Lizzie, egy „kövér” lány, aki a tinilányok legtöbbjéhez hasonlóan önbizalomhiánnyal küzd. Édesapja – aki szerint a kövérség abnormális és elítélendő – elhagyta őt és édesanyját, akivel a lány él. Az apa és az önbizalom együttes hiánya egy viszonylag zűrös időszakot eredményez a lány életében, hiszen sokat lóg az iskolából, igazán semmi sem köti le, kivéve talán az evést és a fiúzást. A férfiak terén ugyan sokáig sikertelen; az interneten megismert, nála jó pár évvel idősebb férfiakkal chatel, vagy épp egy kissé zakkant rockzenész karjaiban találja magát. Amikor végre rátalál a szerelem, durván elkapja őt a megfelelési kényszer, és mindezt úgy álcázza, mintha a szeretett férfi kedvében akarna járni, pedig igazából mindannyian tudjuk, hogy nem neki, hanem saját magának akar megfelelni.

Sok mindenre hajlandó az ember lánya, ha bele szeretne férni egy szép ruhába (Forrás)

Azt hiszem, ezen a ponton kapcsolódhat be személyes élményem a történetbe. Bizonyos értelemben magam is olyan voltam, mint Lizzie – önbizalomhiányos és az átlagnál teltebb. Nagyon sokan el sem tudják képzelni, hogy ez a két dolog milyen veszélyesen kártékony kombináció. Én azonban nem a szerelem, sokkal inkább egy kis lelki fájdalom miatt kezdtem fogyókúrába, hogy aztán „két hullámban”, több év alatt immár 20 kilóval könnyebb változatban írjam ezeket a sorokat. A fogyókúra egyes szakaszai azonban fájdalmasan visszaköszöntek a regényben: pontosan tudom, milyen egész nap salátán élni, és győzködni magam (meg mindenki mást), hogy az elég nekem (nem az), vagy nem látni az eredményt, nem észrevenni magamon, hogy „le kellene állni”, hogy amit művelek, már beteges, és emiatt konfliktusba kerülni másokkal... mert ezt teszi Elizabeth: nem akarja, mégis ellöki magától az embereket, mert nem jön rá időben, hogy saját magával kell békében élnie.

Mindez egyébként csupán egy kiemelt szelete a regénynek, ami összesen 13 történetet, novellát foglal magában, a lány életében kronológiai sorrendben előrehaladva. Lizzie története azonban nem csak a (valaha) duci lányoknak szól, hiszen bármelyikünk magára ismerhet a könyv egy-egy szeletét olvasva: akár a társas interakciókban, akár a ruhavásárlás bonyodalmaiban. Érdekességként egy-két fejezet során más szemszögből, kívülállóként is megfigyelhetjük a főszereplő életét. Számomra például különös volt a zenész szemszögéből írt történet, hasonlóan képzelem el a fiúk agyában lezajló gondolatokat. 

A könyv eredeti kiadása, körülötte néhány csajos kiegészítővel, és persze finomsággal (Forrás)

A könyv elolvasását bárkinek ajánlom, aki – a címhez hűen – ezúttal nem egy cukormázas lányregényt szeretne olvasni, hanem valamit, ami sokkal inkább hű a valósághoz, tényleg a realitások talaján mozog. Talán nem cirógatja úgy a lelkünket, mint egy tündérmese, hiszen nem egy álomvilágba ringat, de ha átadjuk magunk neki, akár más hibájából is tanulhatunk. Felnyithatja a szemünk, rávilágíthat arra, amit magunktól talán észre sem vettünk. No meg persze magunkra ismerhetünk valamelyik történetben. Legalább egy icipicit.

A példányért hatalmas köszönet az Athenaeum Kiadónak!
Hivatalos oldal | Facebook oldal | Moly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése