Liane Moriarty: A ​hipnotizőr szerelme

„Azt hittem, kiöregedtem már a kuncogásból, de valójában nem lehet kiöregedni belőle”

Információk a könyvről: 
Liane Moriarty: A ​hipnotizőr szerelme
Eredeti cím: The Hypnotist's Love Story
Kiadó: Pioneer Books
Megjelenés: 2016 (eredeti 2011)
Oldalak száma: 416
Fordító: Morvay Krisztina
ISBN: 9786155435249
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
Ellen ​professzionális hipnoterapeuta, aki úgy hiszi, tudja, milyenek az emberek. Felismeri a motivációikat, a problémáik mögött rejlő lélektani okokat, és segít megtalálni a megoldást. Élete végre minden területen jól alakul: újdonsült kapcsolata Patrickkel rendkívül reménykeltőnek tűnik. A férfinak azonban nem egyszerű a sorsa: néhány éve megözvegyült, egyedül neveli a fiát, ráadásul legutóbbi szerelme megszállottan zaklatja őt. Ellen szeretne mindent megtudni a zaklatóról, és nem is sejti, hogy valójában már nagyon is ismeri őt…

Véleményem:
Korábban már volt szerencsém Liane Moriarty mindkét itthon megjelent művéhez, sőt, az egyikről már a blogon is írtam. Mondhatnám, hogy nem volt számomra újdonság az írónő világa, A hipnotizőr szerelme azonban nemcsak témájában, hanem felépítésében is eltért kissé a korábbiaktól. 

Ezúttal – ahogyan a címből is sejthetjük – egy hipnoterapeuta, Ellen áll a regény középpontjában, aki nemrég ismerkedett meg a számára tökéletes férfival. A gond csak az, hogy kiderül: Patricket már három éve zaklatja volt barátnője, Saskia. Azt hinnénk, innentől egyszerű a felállás: Saskia iránt ellenszenvet tanúsítunk, Ellennek pedig szurkolunk, hogy sikerüljön helyretenni a dolgokat, és végre boldog párkapcsolatban élhessen élete szerelmével. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert másik kézből – ráadásul Ellen életével ellentétben E/1-ben – megismerhetjük Saskia múltját is, érzéseit és motivációt, és már nem is tudjuk, kinek az oldalán álljunk. Igazából nem is kötelező döntenünk: miért ne foghatnánk egyszerre mindkettejük pártját?

Általam készített montázs a könyvhöz

Meglepő módon egyébként nem kezdődik olyan drámaian a könyv, mint Moriarty korábbi regényei, a kezdő fejezeteket inkább hagyományos felállásúnak mondanám. Még engem is meglepett, mennyire nem éreztem betegesnek, ahogy Saskia Patricket zaklatta – ebben valószínűleg leginkább az ő szemszöge játszott közre. Inkább sajnáltam, valamilyen bizarr módon mégis megértettem, miért teszi azokat a dolgokat, amiket tett. S bár a kezdés nem volt drámai, és később sem fordult „vészesre” a helyzet, úgy gondolom, így is igazán mély gondolatokat fogalmaz meg az írónő. Számos érdekes kérdést feszeget: miért van az, hogy szakítás után nem „gyászolhatunk”, ameddig szeretnénk? Meddig mehetünk el egy szeretett személy figyelméért? Mi az, amit még megengedhetünk magunknak a manipuláció terén egy kapcsolatban, csak hogy elérjük, amit szeretnénk? Hol van a határ? Hogyan dolgozzunk fel egy veszteséget, melyen a társadalom elvárásai szerint sokkal könnyedebben kellene túltennünk magunkat? Mindez csak néhány azok közül az elgondolkodtató kérdések közül, melyeket az írónő feltesz olvasói számára.

Érdekes egyébként, hogy Ellen és Saskia mellett megismerhetünk még számos más életet is, apróbb történeteket, melyek szintén tanulsággal szolgálhatnak. Ellen ugyanis számos pácienst kezel, akiknek egy-egy problémája csak akkor deríthető ki, ha sikerül az elméjük mélyére ásni. Bevallom, magam is érdeklődni kezdtem a hipnoterápia iránt, érdekes lehet feloldani olyan gátakat, melyek akár gyerekkori élmények miatt keletkeztek bennünk. 

A magyar borítóhoz hasonlóan néhány külföldi kiadás is hűen tükrözi az ausztrál tengerparton játszódó történetet

Azt kell mondanom, A hipnotizőr szerelmét bátran ajánlom mindenkinek: igazán szívmelengető és érdekfeszítő olvasmány, ami az írónő stílusához híven bővelkedik a humoros jelenetekben, ugyanakkor elgondolkodtató kérdéseket vet fel az olvasóban. Romantikus hátterével, szerethető karaktereivel pedig felolvasztja a mostanában hideg idő által megfagyasztott szíveket is. :)

A példányért hatalmas köszönet a Pioneer Booksnak és az Alexandrának! 

Képek forrása: temető; levelek; kórház; hegység; tengerpart; óra; borítók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése