Kate Morton: A tóparti ház

„Ilyen ​​az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.”

Információk a könyvről:
Kate Morton: A tóparti ház
Eredeti cím: The Lake House
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Megjelenés: 2016 (eredeti 2015)
Oldalak száma: 512
Fordító: Borbás Márta
ISBN: 9789632665290
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.
Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek.
Elegáns londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában, hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice egész életében igyekezett mélyen magába zárni.

Legújabb regényében, A tóparti házban Kate Morton ismét lenyűgöző mozaikkal kápráztatja el olvasóit. Letagadott és kilesett titkok, hűség és halálig megtartott ígéretek, a háború következményei mind-mind súlyosan nehezednek egy család életére, és előbb-utóbb tönkreteszik a látszólagos idillt. Vajon a hallgatás megtörése, a rejtélyek feltárása megoldáshoz, megnyugváshoz vezet?


Véleményem:

Az ausztrál kiadás borítója is gyönyörű

Korábban már két Kate Morton által írt regényhez is volt szerencsém, így nem meglepő, hogy bizakodva kezdtem olvasni A tóparti házat, hogy ismét elmerülhessek az írónő lenyűgöző képzeletének világában. Négy év telt el azóta, hogy utoljára így tettem, és örömmel töltött el az új alkalom. Van valami egyedi, ami összefogja az írónő regényeit, ugyanakkor mindegyik új, külön történettel rendelkezik.

A tóparti ház főszereplője Sadie Sparrow, aki nyomozóként dolgozik a londoni rendőrségnél, azonban egy ballépés miatt kényszerszabadságát tölti vidéken. Egy napon elhagyatott birtokra bukkan, és lenyűgözi a ház különleges légköre. Nemsokára megtudja, hogy a múltban szörnyű események történtek ott, és úgy dönt, nyomozásba kezd, így akarja megoldani a 70 éve történt, mindaddig lezáratlan ügyet. Mindez 2003-ban történik, mi azonban betekintést nyerhetünk abba, mi zajlott le korábban: 1933-ban megismerjük az Edevane család életét, és reménykedünk, hogy hamarosan megtudjuk, mi vezetett ama végzetes éjszakához, mely 70 év múltán is kérdőjelként lebeg az emberek fejében.

Kate Morton regényeire jellemző, hogy több szálon mozognak: megismerhetjük a jelent, valamint a múltat. Hamarosan azonban azt vettem észre, hogy 2003 és 1933 mellett már 1911-ben járok, és hogy a történet talán összetettebb, mint hittem. És mennyire igazam lett! Az írónőnek egyébként különleges tehetsége van ahhoz, hogy az egyes szálak száma és sokfélesége ne lépje át a határt, és így az érthetőség területén belül maradjon. Sokszor amolyan mézesmadzagként húzva csepegteti számunkra az információt, időt hagyva a saját elméletek kidolgozásához, hogy ne csupán olvasóként, hanem nyomozóként lehessünk jelen a történet során. Így ujjonghatunk, vagy éppen meglepődhetünk, mikor egy-egy ponton (mert több ilyen is van!) váratlan fordulatot vesz a történet, és szinte minden, amit korábban hittünk, kártyavárként omlik össze.

Nos, ezért olyan élvezetes Kate Morton regényeit olvasni. Sokszor semmi sem az, aminek látszik, és előfordulhat, hogy maguk a szereplők is új fényben látnak egy esetet, ahogy számukra is a kirakós darabjaiként kerülnek helyükre az információk. Mert minden olyan összetett, de sohasem unalmas, és az érdeklődést fenntartva kapunk számos különböző eseményt, helyszínt, elrejtett utalásokat, és figyelmes meséket. Ha egy múzeumként kellene leírnom a könyvet, azt mondanám, hogy olyan, mintha korhű díszletben sétálnál végig egy folyosón, és mindig valami izgalmas játék bukkanna fel a színen, amit kipróbálhatsz, és amely új információhoz juttat téged.

Általam készített montázs a könyvhöz

Maga a történet összetettsége mellett mindig is lenyűgözött az, mennyi és milyen sokféle karakter sorakozik fel, és mind egyéniség: mindegyiküknek megvan a saját élete, a titkai, a külön kis nézőpontja, ahogyan a világot látja, és a bűnök, melyeket elkövetett, és amik egy egész életen át nyomják a vállukat. Mindemellett meghökkentő érzékkel írja le a festői angol tájat, olvasás közben szinte megelevenedik az egész környezet, és a téli melegben átmelegíti a lelkünk a nyári illatokban fürdő Cornwall.

Bevallom, sokat tudnám még dicsérni, ezért megpróbálom tömörebben: ha szeretnétek belevetni magatokat egy izgalmas, rejtélyes, már-már krimibe hajló regénybe, és szeretitek a történelmi korhűséget, az érdekes karaktereket, akkor ezt a könyvet határozottan nektek találták ki! Generációkon átívelő családi történet, nyomozás, és egy csipetnyi romantika - minden, mi csak szem-szájnak ingere. 

A példányért hatalmas köszönet a Cartaphilus Könyvkiadónak és az Alexandrának!
Hivatalos oldal | Facebook oldal | Webshop

Képek forrása: ausztrál borító; vidéki ház, tigris, írás, katonák, London, gyöngy.