„A baj csak az, hogy az érzéseinket nem választjuk, azokat a felsőbb hatalmak osztogatják, olykor szemét módon, igazságtalanul.”
Információk a könyvről:
Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2016. október 31.
Oldalak száma: 352
ISBN: 9789632935904
Előrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Arlene 28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik.
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat.
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja…
Véleményem:
Szurovecz Kitti munkásságával nem most találkoztam először: évekkel ezelőtt ismertem meg a nevét, több regényét is olvastam, a testvérem pedig részt vett egy író-olvasó találkozó megszervezésében, ami a giminkben került lebonyolításra. Nem is volt tehát kérdés, hogy kíváncsi leszek-e új regényére, amelynek érkezését már egy évvel ezelőtt bejelentette. Sőt, tartozom egy vallomással is: már akkor reménykedtem benne, hogy lesz majd lehetőségem arra, hogy megjelenés előtt elolvassam a regényt. Nos, mint látjátok, lett. :)
Információk a könyvről:Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2016. október 31.
Oldalak száma: 352
ISBN: 9789632935904
Előrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Arlene 28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik.
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat.
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja…
Véleményem:
Szurovecz Kitti munkásságával nem most találkoztam először: évekkel ezelőtt ismertem meg a nevét, több regényét is olvastam, a testvérem pedig részt vett egy író-olvasó találkozó megszervezésében, ami a giminkben került lebonyolításra. Nem is volt tehát kérdés, hogy kíváncsi leszek-e új regényére, amelynek érkezését már egy évvel ezelőtt bejelentette. Sőt, tartozom egy vallomással is: már akkor reménykedtem benne, hogy lesz majd lehetőségem arra, hogy megjelenés előtt elolvassam a regényt. Nos, mint látjátok, lett. :)
A Hópelyhek a válladon főszereplője Arlene, egy 28 éves nő, aki úgy döntött, kilép házasságából, hiszen férjével elhidegültek egymástól, és fiatal még ahhoz, hogy feladja a szerelmet. Így Franklinbe költözik, egykori nagymamája lakásába és ott próbál új életet kezdeni kislányával, az 5 éves Laurennel. Egészen szépen zajlik a folyamat, míg meg nem ismeri a helyi jégszobrászt, Hayden Clarkot, akinek veszélyes titokzatossága hamar rabul ejti a szívét. A férfi azonban néha nagyon különösen viselkedik, kitörései olykor megrémisztik a lányt, és hamarosan fény derül arra is, hogy mi áll eme furcsa jelenség mögött.
 |
| Általam készített montázs a könyvhöz |
Kicsit nehéz lesz most elmondanom, mit is érzek a regénnyel kapcsolatban, ugyanis annyira sok érzelmet váltott ki belőlem, hogy azt nem egyszerű szavakba foglalni. Ahogy befejeztem, az volt az első gondolatom: „Hűha! Ez valami hihetetlen volt!” De sok dolgon még azóta is gondolkodom, próbálom emésztgetni, fontolgatni, és egyes dolgok nem hagynak nyugodni. Az a helyzet ugyanis, hogy bár nem számítottam rá, mégis hatalmas leckét kaptam az életről, a szerelemről, méghozzá a lehető legjobb értelemben.
A regény nem az a tipikus, szirupos mese arról, ahogy két összetört ember találkozik, és mágikus erejüknek köszönhetően egymásban találják meg a gyógyulás útját, minden gondjuk elszáll, majd élnek boldogan, míg meg nem halnak. Nem bizony: itt a kőkemény valóság lesz terítéken, ahol az élet nem fenékig tejfel, és a boldogság sem repül sült galambként az ember szájába. Be kell vallanom, nekem már úgy hiányzott egy ilyen regény, mint az éhezőnek egy falat kenyér.
Ugyanis hiába van így a mesékben, a szerelem nem olyan egyszerű, mint amilyennek a filmekben látszik. Sajnos nem abból áll, hogy beleszeretsz valakibe, ő pedig viszontszeret, és a boldog élet kulcsa megjelenik a tenyeredben, az ajtó pedig arra vár, hogy kinyisd. Nem: az a kulcs létezik, de először jó lesz, ha túraruhát öltötök magatokra, ugyanis legalább ezer hegyet kell megmásznotok, számos akadályt leküzdve, hogy végül elérjétek, és boldogok legyetek, méghozzá mindketten. A rideg valóság ugyanis az, hogy a szerelem nem elég.
 |
| Idézet a regényből (Forrás) |
Azt hiszem, pontosan ez az, amit itt is láthatunk: ahogyan két sérült ember óvatos táncot lejt egymással, miközben mindketten kardot szegeznek egymás torkának, és bármelyik lépés végzetes lehet. Arlene könnyen szerethető, és nem volt nehéz együtt éreznem vele: egyszerűen csak a szerelemtől elvakult nő lett, aki nem vette észre, hogy a másikért folytatott harc lassan őt fogja felemészteni. De a legjobban mégis a könyv végéért, Arlene döntéséért vagyok hálás. Annyira szeretem azért, amit végül tett. Úgy gondolom, hogy ez volt a leghelyesebb döntés, amit hozhatott.
A legfontosabb azonban, kedves hölgyeim: ezt a könyvet senki se hagyja ki a repertoárjából! Ezt nem csak azért mondom, mert mindenki megismerheti, milyen egy mérgező kapcsolat, és segíthet neki túljutni rajta, hanem mert annyi mindent mond, annyi mindent tanít, miközben teljesen leköti a figyelmünket, hogy vétek lenne kihagyni. És engedjétek meg, hogy ezúttal kiemelten szóljak keveset az írónőhöz is, aki reményeim szerint egyszer olvasni fogja ezt a bejegyzést: Kedves Kitti! Köszönöm, hogy megírtad ezt a regényt! Tudom, hogy rengeteg érzelem és munka áll mögötte, de hálás vagyok érte! Segített, hogy néhány, a közelmúltban történt eseményt feldolgozzak, és megtanított arra, hogy nem szabad feladnom a reményt, ami a boldogságot illeti. Remélem, hogy nemcsak rám, hanem másokra is ilyen segítő hatással lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése