„Meglepő, hogy az ember éjjel órákon át hitegetheti magát, hogy minden rendben, nappal viszont elég harminc másodperc ahhoz, hogy belássa, ez nem igaz.”
Információk a könyvről:
Gillian Flynn: Sötét helyek
Eredeti cím: Dark Places
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2014 (eredeti 2009)
Oldalak száma: 400
Fordító: Csonka Ágnes
ISBN: 9789633572153
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.
Véleményem:
Jó ideje már annak, hogy rájöttem: az emberek olvasási szokásain kívül az is jócskán különbözik, hogy mennyi ideig és hogyan emlékeznek az olvasott történetre. Nálam ez egészen érdekes módon alakul: általában ugyanis elfelejtem egy-egy könyv (vagy éppen film, mert ott is hasonló a helyzet) részleteit, s így sokszor a „fő fordulaton” kívül sok minden a feledés homályába vész. De vannak olyan könyvek is, amiket hiába olvastam akár két évvel ezelőtt, mai napig fel tudom idézni a hangulatát, hogy melyik karakter iránt mit éreztem. Ezek azok a maradandó élmények, melyekből tudom, hogy egy könyv igazán nagy hatással volt rám. Van olyan mű, melyet 5-10 éve (így, ebben az időintervallumban) olvastam, mégis máig fel tudom idézni. Nos, ezekről tudom, hogy igazán jó könyvek.
Gondolom kitaláltátok, oka van annak, hogy ezt a kis szösszenetet elmeséltem: a Sötét helyeket ugyanis tavaly január-februárban olvastam (ami az azóta elolvasott szerencsés mennyiséget illetően már azért számottevő eltelt idő), és mégis élesen kirajzolódik bennem a történet. Innen tudom, hogy erős könyvélményben volt részem. Maga a könyv egyébként megrázó eseménnyel indul, hiszen megismerkedünk Libbyvel, aki egy szörnyen életunt, megkeseredett ember. Hamar rájövünk, hogy mindez annak a következménye, hogy csupán hétéves volt, mikor édesanyja és két testvére brutális gyilkosság áldozatai lettek. Az elkövető pedig a lány bátyja volt, aki azóta is börtönben ül. Felkeresi őt azonban egy klub, melynek tagjai szerint a férfi, Ben ártatlan. Mivel Libbynek szüksége van a pénzre, ezért belemegy, hogy ennyi idő elteltével felkeres néhány embert a múltból, hogy fényt derítsen ama végzetes éjszaka körülményeire. Azonban arra sosem tudott volna felkészülni, amit végül kiderít...
Ha két szóval jellemezhetném ezt a könyvet, akkor azt mondanám, hogy zseniális és brutális. Így, ebben a sorrendben. Hiszen maga az alapfelállás is brutális gyilkosságot mutat be, ehhez pedig hozzájön az olvasás során szerzett élmény: biztosak lehetünk benne, hogy amikor már tudjuk, ki lehet a gyilkos, kiderül, hogy valójában még annyira tudatlanok és ártatlanok vagyunk ezen a téren, mint egy ma született bárányka.
A cselekmény dupla idővonalban halad, így bontakozik ki előttünk a jelen kutatásainak segítségével a múlt iszonyatos valója. Megismerhetünk egy szegény, szinte napról napra élő családot, akik egy farmon próbálják túlélni a megpróbáltatásokat. Maga Libby rendkívül érdekes karakter: egy az egyben kirajzolódik előttünk, milyen az, ha az ember úgy érzi, családja miatt maga a gonosz lakozik benne, és egész életében boldogtalanságra kárhoztatott.
Rendkívül összetett regénnyel van dolgunk, számos különböző karaktert ismerhetünk meg: az egyedülálló, boldogulni próbáló anyát; a szeretethiányos, elhanyagolt tinédzsert, aki kilépne a szegénység árnyékából; vagy az elkényeztetett, gazdag kis fruskát, aki dróton rángat mindenkit maga körül. És ott van még az ártatlan kislány, aki egész élete nyomán magán viseli szerettei halálának torokszorító fájdalmát. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a stílus rendkívül nyers és naturalista, ami jól tükrözi a regény témáját.
Bevallom, a végén, mikor összeállt a teljes kép, eleredtek a könnyeim. Számomra megrázó volt ez a könyv, és az, hogy részben felmerül a „mi lett volna, ha?” kérdése. Amikor az ember szeme előtt áll össze hosszú véletlenek sora, akkor akaratlanul is elgondolkozik azon: vajon milyen árat kell majd fizetnünk azért, ha csak egyszer is rosszkor leszünk rossz helyen?
Információk a könyvről:Gillian Flynn: Sötét helyek
Eredeti cím: Dark Places
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2014 (eredeti 2009)
Oldalak száma: 400
Fordító: Csonka Ágnes
ISBN: 9789633572153
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.
Véleményem:
Jó ideje már annak, hogy rájöttem: az emberek olvasási szokásain kívül az is jócskán különbözik, hogy mennyi ideig és hogyan emlékeznek az olvasott történetre. Nálam ez egészen érdekes módon alakul: általában ugyanis elfelejtem egy-egy könyv (vagy éppen film, mert ott is hasonló a helyzet) részleteit, s így sokszor a „fő fordulaton” kívül sok minden a feledés homályába vész. De vannak olyan könyvek is, amiket hiába olvastam akár két évvel ezelőtt, mai napig fel tudom idézni a hangulatát, hogy melyik karakter iránt mit éreztem. Ezek azok a maradandó élmények, melyekből tudom, hogy egy könyv igazán nagy hatással volt rám. Van olyan mű, melyet 5-10 éve (így, ebben az időintervallumban) olvastam, mégis máig fel tudom idézni. Nos, ezekről tudom, hogy igazán jó könyvek.
Gondolom kitaláltátok, oka van annak, hogy ezt a kis szösszenetet elmeséltem: a Sötét helyeket ugyanis tavaly január-februárban olvastam (ami az azóta elolvasott szerencsés mennyiséget illetően már azért számottevő eltelt idő), és mégis élesen kirajzolódik bennem a történet. Innen tudom, hogy erős könyvélményben volt részem. Maga a könyv egyébként megrázó eseménnyel indul, hiszen megismerkedünk Libbyvel, aki egy szörnyen életunt, megkeseredett ember. Hamar rájövünk, hogy mindez annak a következménye, hogy csupán hétéves volt, mikor édesanyja és két testvére brutális gyilkosság áldozatai lettek. Az elkövető pedig a lány bátyja volt, aki azóta is börtönben ül. Felkeresi őt azonban egy klub, melynek tagjai szerint a férfi, Ben ártatlan. Mivel Libbynek szüksége van a pénzre, ezért belemegy, hogy ennyi idő elteltével felkeres néhány embert a múltból, hogy fényt derítsen ama végzetes éjszaka körülményeire. Azonban arra sosem tudott volna felkészülni, amit végül kiderít...
 |
| A könyvből készült filmben Christina Hendricks alakítja Libby édesanyját (Forrás) |
Ha két szóval jellemezhetném ezt a könyvet, akkor azt mondanám, hogy zseniális és brutális. Így, ebben a sorrendben. Hiszen maga az alapfelállás is brutális gyilkosságot mutat be, ehhez pedig hozzájön az olvasás során szerzett élmény: biztosak lehetünk benne, hogy amikor már tudjuk, ki lehet a gyilkos, kiderül, hogy valójában még annyira tudatlanok és ártatlanok vagyunk ezen a téren, mint egy ma született bárányka.
A cselekmény dupla idővonalban halad, így bontakozik ki előttünk a jelen kutatásainak segítségével a múlt iszonyatos valója. Megismerhetünk egy szegény, szinte napról napra élő családot, akik egy farmon próbálják túlélni a megpróbáltatásokat. Maga Libby rendkívül érdekes karakter: egy az egyben kirajzolódik előttünk, milyen az, ha az ember úgy érzi, családja miatt maga a gonosz lakozik benne, és egész életében boldogtalanságra kárhoztatott.
 |
| Nicholas Hoult (Lyle) és Charlize Theron (felnőtt Libby) a filmben (Forrás) |
Rendkívül összetett regénnyel van dolgunk, számos különböző karaktert ismerhetünk meg: az egyedülálló, boldogulni próbáló anyát; a szeretethiányos, elhanyagolt tinédzsert, aki kilépne a szegénység árnyékából; vagy az elkényeztetett, gazdag kis fruskát, aki dróton rángat mindenkit maga körül. És ott van még az ártatlan kislány, aki egész élete nyomán magán viseli szerettei halálának torokszorító fájdalmát. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a stílus rendkívül nyers és naturalista, ami jól tükrözi a regény témáját.
Bevallom, a végén, mikor összeállt a teljes kép, eleredtek a könnyeim. Számomra megrázó volt ez a könyv, és az, hogy részben felmerül a „mi lett volna, ha?” kérdése. Amikor az ember szeme előtt áll össze hosszú véletlenek sora, akkor akaratlanul is elgondolkozik azon: vajon milyen árat kell majd fizetnünk azért, ha csak egyszer is rosszkor leszünk rossz helyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése