Virág Emília: Boszorkányszelídítő

„Szerintem attól, hogy az ember elcsesz valamit, még nem lesz rossz. Az a döntő, hogy helyre tudja-e hozni.”

Információk a könyvről:
Virág Emília: Boszorkányszelídítő
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2016. szeptember 19.
Oldalak száma: 400
ISBN: 9789632935980
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna…


Véleményem: 
A Sárkánycsalogató után egy csepp kétségem sem maradt afelől, hogy a jövőben Virág Emília minden irománya iránt érdeklődni fogok. Így persze a Boszorkányszelídítő érkezését is határtalan öröm fogadta köreimben, hiszen már alig vártam, hogy ismét belecsöppenjek a varázslattal átszőtt Magyarország világába. Mielőtt azonban továbbmennék, elárulom: nyugodtan elolvashatja ezt az ajánlót bárki, ugyanis az első részre vonatkozóan sem tartalmaz cselekményleírást.

Főhősünk ezúttal Adri, egy call centerben dolgozó, vagány lány, aki egy napon kénytelen azzal a ténnyel szembesülni, a szerelme egyik „nem százas” haverjától szerzett kétes eredetű operációs rendszer egy kékesfehéren villódzó lyukat nyitott szobájának padlóján. Az még hagyján, hogy a beledobált dolgok nyom nélkül eltűnnek – ingyen kuka, király! – az viszont már mindennek a teteje, amikor az éjszaka közepén egy törpe bukkan fel belőle, aki ráadásul az eltűnt kincsét keresi a lányon. Hamarosan kiderül: ez még csak a kezdet, hiszen talán Sanyi (a szerelme) sem az, akinek látszik, ezzel az egésszel pedig a lány világa hirtelen a feje tetejére fordul...

Életkép a call centerből :)

A Boszorkányszelídítő érezhetősen más, mint a Sárkánycsalogató, bár ugyanabban a világban játszódnak, egy olyan Magyarországon, ahol lehetséges az átjárás más birodalmakba. Ezúttal is a Hetedik Királyságból érkeznek gyanús alakok, az pedig hab a tortán, hogy a lidércek egy szélesebb skálája vonul fel. Az alaphangulat és az egész ezúttal kicsit komolyabbra sikerült, nagyobb dolgok forognak kockán. Humorból azonban itt sem lesz hiány: Adri stílusa szerethető - még mindig úgy gondolom, hogy nincs is annál jobb, mikor Te is olyan döntéseket hoznál, mint a főhős -, és a többi karaktert sem kell félteni, ha szóbeli csaták megvívásáról van szó.

Ezúttal a karaktereket szeretném egy kicsit jobban is kiemelni, ugyanis úgy érzem, hogy most többen kaptak igazán fontos szerepet, mások voltak az erőviszonyok, ami nekem nagyon tetszett. Adri egy igazi, belevaló csaj, akinek helyén van az esze, és igyekszik alkalmazkodni a kialakult körülményekhez. A legnagyobb jellemfejlődésen azonban talán mégis a két férfi, Berzence, a boszorkány, illetve Belizár, a lidérc megy keresztül. Míg előbbi leszáll a magas lóról, melyen eddig csücsült, utóbbi lassan jobban megérti az emberek világát, és ezt különösen élvezetes volt olvasni. (És bevallom, ha a jövőben esetleg érkezne egy kötet Belizárról, két kézzel kapnék utána! Talán ő volt most a kedvenc szereplőm.)

Általam készített montázs a könyvhöz (a Belizárhoz felhasznált kép forrása ide kattintva érhető el)

A Boszorkányszelídítő ezúttal kicsit mélyebbre merészkedett a komolyságot illetően, ez viszont csak előnyére válik. Legalább annyira - ha nem jobban - szerethető, mint az első rész, ezúttal is rengeteg esemény történik, soha egy pillanatra sem kell aggódnunk azon, hogy lenne időnk unatkozni. Nem lesz. Na és persze óvatosan kell kiválasztani, mikor olvassuk: én ugyanis a hétköznapot választottam rá, így a munkatársaim néha rosszalló pillantást vetettek rám, amiért már megint elvesztettem a fonalat – de ha egyszer a könyv érdekesebb! Pont tökéletes mennyiségben váltják egymást a kiszámítható, és sejtésem-sincs-mi-lesz-ebből pillanatok – persze utóbbi szerencsére nagyobb arányt tesz ki – ahhoz, hogy lendületesen haladjon előre a cselekmény.

A könyv olvasását mindkét tábornak ajánlom: éppen annyira hasonlít a Sárkánycsalogatóhoz, hogy élvezzék, akiknek az is tetszett; illetve annyiban különbözik, hogy esetleg akinek az nem jött be, egy új történetet is kipróbálhasson. Aki pedig még nem olvasta a Sárkánycsalogatót, de ez a könyv jobban felkeltette az érdeklődését: a regény abszolút érthető az első rész olvasása nélkül is, így nyugodtan vágjatok bele! :)

A példányért hatalmas köszönet az Athenaeum Kiadónak!
Hivatalos oldal | Facebook oldal | Moly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése