Lana Millan: Átkozott Hannah Brown

„A stúdió nincs messze, általában öt perc alatt megteszem a távot, de most mintha legalább egy órája menetelnék. Borzalmas ez a cipő! Lenne néhány baráti ötletem annak, aki kitalálta, még a kezére is ezt adnám!”

Információk a könyvről:
Lana Millan: Átkozott Hannah Brown
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015. október 8.
Oldalak száma: 324
ISBN: 9789632934785
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
Hannah Brown televíziós szerkesztő, aki, ha nagyon muszáj, műsorvezetőként is megállja a helyét. Makacs, akaratos, többnyire magával is elégedetlen, esendő nő. Időnként fenemód kritikus, a barátaival is kíméletlen, mégis jószívű, és gondoskodik azokról, akiket szeret.
A boldogság keresése nehéz feladat, főleg, ha az ember a saját vágyaival sincs teljesen tisztában. Hannah botladozó, gyakran elbizonytalanodó, ám a céljait és a szerelmet kitartóan kereső, szerethető figura, aki gyakran bajba kerül, de kimászik belőle, hogy a gyökerei kutatásának kellős közepén egyszer csak magát és a társát is megtalálja.
Ismerős a helyzet? Lányok, vigyázzatok! Ez a hol fanyar-humoros, hol keserű, hol édes, de mindenképpen izgalmas lányregény veletek is megtörténhet.
Nem biztos, hogy egy szép napon a kezében karácsonyfatalpat szorongató, félmeztelen szexistent találtok az erkélyeteken, de jobb, ha nyitva tartjátok a szemeteket, mert bármelyik kanyarban rátok kacsinthat az élet egyik pajzán kihívása vagy öröme. Kinek-kinek a magáé.

Véleményem:

Aranyszabály, hogy ne ítéld meg a borító alapján a könyvet, mégsem tudom letagadni, hogy amikor egyik nap a Facebookon szembejött velem az Átkozott Hannah Brown, felkaptam a fejem és elolvastam a fülszövegét, majd kívánságlistán landolt a könyv. Hihetetlenül szerencsés vagyok, amiért végül recenziós példányt kaptam belőle.

Hannah Brown egy korántsem átlagos, 29 éves hölgy, aki a Jó reggelt, Anglia! szerkesztője. Egy nap azonban váratlanul be kell ugrania a műsorvezetői székbe, és innentől kezdve még inkább felfordul az eddig sem átlagos élete. Egy jósnő ugyanis azt mondja neki, hogy szerelmi átok ül rajta. Hannah persze - szkeptikus révén - mit sem törődik ezzel, hiszen másra sem vágyik, csak arra, hogy végre hazamenjen, és pihenjen. A dolgot persze tovább bonyolítja a dolog, mikor egy betört erkélyajtó és egy titokzatos férfi várja otthon, akinek egyébként minden tette és megnyilvánulása mágnesként hat a nőkre. Most komolyan, hölgyeim: mégis ki tudna ellenállni egy sötét hajú, zöld szemű Adonisznak? Na ugye!

Általam készített montázs a könyvhöz (Hannah: Imogen Poots; Clive: Robbie Amell)

A képlet persze egyszerűnek tűnik: „fogd meg, és el ne engedd!”, viszont nem szabad megfeledkeznünk az állítólagos átokról sem. Így hát Hannah egyszerre próbál meg ellavírozni a reggeli műsor és a szerelem zavaros vizein, közben pedig két legjobb barátnőjének szívfájdalma is a nyakába zúdul. A cselekményt egyébként leginkább egy drámához hasonlítanám, már ami a felépítést illeti: hamarosan elérkezik a tetőpont, majd a jól megérdemelt végkifejlet is. Azonban az egyik legszebb dolog, hogy némi misztikum belecsempészése mellett is megmaradunk a józanság, a realisztikus dolgok vonalán.

Nehéz beszélnem erről a regényről, ugyanis hiába erőltetem magam, nem találok róla negatívumot a gondolataimban. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy hihetetlenül bájos volt az egész. Az egyszerű, de remek történet mellé ugyanis rendkívül jó stílus párosul, legnagyobb erényének azonban mégis a humoros mivoltát mondanám. Tele volt ugyanis beszólásokkal, poénokkal, egyszer előfordult, hogy fel kellett ülnöm és kicsit becsukni a regényt, hogy kiröhöghessem magam. Annyira igaz dolgokat mond el, mindezt humorral átitatva, hogy már csak ezért is azt mondom: hölgyeim, ezt a regényt nekünk találták ki! Az egyik legkedvesebb részemet szívesen idézném itt, mert szerintem mindennapi szóhasználattá fogom tenni, de aztán arra jutottam, hogy másnak is meg kell hagynom az örömöt, hogy olvasás közben nevethessen rajta.

A szereplők egyébként egytől egyig szerethetőek: mivel a történetet Hannah meséli, ezért persze őt ismerjük meg a legjobban, de ennek csak örülni tudtam, mert tetszett, ahogyan kezelte az egyes helyzeteket, vagy éppen mikor beismerte a hibáit. A kedvencem az volt, mikor a saját tettét nem értette, mivel ez velem is elő szokott fordulni. A két barátnője, Amy és Amanda külön élményt nyújtanak, kicsit ég és föld, hármuk barátsága mégis irigylésre méltó. Hogy a jóképű Clive-ról ne is beszéljek, akit jómagam is szívesen megismernék. Hogyha netán szingli lennék 29 éves koromban, akkor őszintén remélem, hogy pont ilyen leszek, mint Hannah!

Hogy a chick lit műfaj kedvelőinek fejében is elültessem a gondolatot: ez a regény olyan, mint kereszteznénk Sophie Kinsella világát Bridget Jonesszal, áttennénk a 2010-es évekbe, és meghintenénk még egy adag humorral. Egyébként a könyv elolvasásával rádöbbentem, hogy valójában többet kellene olvasnom a műfajban, mert eddig minden ilyen könyv tetszett. Hideg őszi - és téli - napokra nincs is jobb, mint egy bögre akármivel letelepedni a kanapéra, jól betakarózni, és átengedni magunkat a könnyed szórakozásnak. Különösen ajánlom az október-november-december hármast, hiszen a könyv is nagyjából ebben a térben helyezkedik el. :)

A példányért hatalmas köszönet az Athenaeum Kiadónak!
Hivatalos oldal | Facebook oldal | Moly