Tarryn Fisher: The Opportunist – Kihasznált alkalom

Ha az ember hajlandó minden olyan könyvet megvenni, ami ígéretesnek tűnik, akkor előbb-utóbb sajnos az is előfordul, hogy a sok-sok jó között lesz egy olyan is, ami végül nem felel meg az eredeti elvárásoknak. Sajnos én most ebbe a kategóriába sorolnám Tarryn Fisher művét.

Információk a könyvről:
Tarryn Fisher: The Opportunist – Kihasznált alkalom
Eredeti cím: The Opportunist
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014 (eredeti 2012)
Oldalak száma: 278
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633738351
Megrendelhető ide kattintva.
Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:
Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

Véleményem:
Amikor megjelent a Rubin Pöttyös sorozat, izgatottan nézegettem, vajon milyen könyveket kínálnak. Ha jól emlékszem, eleinte még nem volt nagy a választék, de a The Opportunist - Kihasznált alkalom fülszövege azért igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Így ez lett az első, amit beszereztem az "új" sorozatból, majd augusztus elején sort is kerítettem rá, és viszonylag hamar végeztem is vele.

Maga a könyv alapfelállása elég izgalmas: adott egy fiatal lány, Olivia Kaspen, aki egy nap véletlenül belebotlik élete egykori nagy szerelmébe, Caleb Drake-be. Ekkorra sikerül annyit megtudnunk, hogy ezek ketten odáig és vissza voltak egymásért anno, ám állítása szerint a lány elég csúnyán összetörte a fiú szívét. Mivel Caleb amnéziában szenved, és nem találja a helyét a világban, ezért szép lassan újra ismerkedni kezdenek, még akkor is, ha Oliviát közben gyötri a bűntudat, mely szerint el kellene árulnia: ők bizony nem most találkoztak először.

Idézet a könyvből (Forrás)

Mindeközben egyébként két szálon fut a történet, hiszen folyamatosan kapunk fejezeteket a múltból is - így a jelenben és a múltban párhuzamosan "elsőként" ismerkedik egymással két szerelmesünk, akik között már-már szikrázik a szexuális vonzalom, nem szokásuk viszont a hagyományos útra terelni a dolgokat. Ezalatt azt értem, hogy a büszkeség nagy úr, és ha későn jövünk rá, nem kellett volna visszautasítanunk a másikat, akkor éveket tölthetünk azzal, hogy végül "visszaszerezzük". Végül persze a bimbódzó kapcsolat és mindent elsöprő szerelem következtében eljutunk arra a pontra is, ahol végre kiderül, mi is történt kettejük között. Emellé duplán kaparhatjuk a falat, ugyanis a jelenben feltűnik Caleb menyasszonya, aki persze mindent tud Oliviáról, és meg is zsarolja. Ekkor kapunk némi ugrást az időben, és hatalmas bogárszemekkel pisloghatunk, hogy most mi a franc van.

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy túl sok mindenről akar szólni egyszerre, és én úgy éreztem, hogy ezek között valahogy elveszett a mondanivalója. A fentebb is vázolt dolgokat ugyanis nagyon hosszan, elnyújtva adagolja nekünk az írónő, míg az időugrást követően olyan mértékben begyorsulnajk az események, hogy az ember nem győzi feldolgozni az információkat. Hirtelen eltelik jó pár év, mi pedig csak azon agyalunk, hogy ez tényleg megtörténik, vagy csak Olivia álmodik? Aztán persze egy-két fejezet után belátjuk, ez bizony a valóság, és igyekszünk beletörődni abba, hogy a könyv valóban ilyen irányt vett.

A spoilermentesség érdekében sajnos nem magyarázhatom meg, hogy mi volt az, ami számomra a leginkább belerondított az összképbe, viszont annyit elárulhatok, hogy a jelen és az időugrás között kapunk egy hatalmas pofont is, ami szó szerint megváltoztat mindent, amiben korábban hittünk. Én valahogy ezen a ponton értettem meg azt, hogy miért írják sokan a könyvről, hogy fájdalmas - mert tényleg az. Talán attól szeretne kitűnni, hogy nem egy tündérmese, viszont azzal nem értek egyet, hogy egy ember folyamatosan csak rossz döntéseket hozzon az életében...

Az eredeti (angol nyelvű) borító (Forrás)

Van azonban egy, esetleg két nagy előnye a könyvnek, és azt hiszem, hogy végül ezek voltak az okai annak, hogy sikerült elolvasnom, ráadásul nem is sok szenvedéssel. Az egyik a humor. Főleg az első felében ugyanis rengeteg vicces párbeszédet, gondolatatot kapunk, ami  miatt, ha nyilvános helyen olvassuk a könyvet, akkor furcsán nézhetnek ránk, mert hangosan felröhögünk. A másik pedig, hogy érdekelt, mi lesz a vége. Egyszerűen nem hagyott nyugodni az, hogy mégis mi fog történni ezzel a két szerencsétlen figurával, hogy fog befejeződni a történetük? Ez még annak ellenére is hajtott előre, hogy nem tetszett, amit kaptam.

Számomra az volt ennek a könyvnek a mondanivalója, hogy ha megtalálod életed szerelmét, akkor soha ne engedd el: addig rúgd, amíg mozog, és érd el, hogy a lehető legjobban fájjon neki. Legyél önző, de képtelen arra, hogy olyan döntéseket hozz, amik jót tesznek veled. És ha a másik hatalmas hibát vét, te dobj rá még egy lapáttal, így már nem lesz értelme együtt maradnotok. A dolog pikantériája, hogy ez bizony egy trilógia első része, és én nem tudom elképzelni, mégis miről lehet még két könyvön keresztül írni. A történet kapott ugyanis egy kissé esetlen, de azért teljesnek mondható lezárást. Sajnos az első Rubin Pöttyös könyvem nem vált a kedvencemmé, de ez nem tántorít el attól, hogy esélyt adjak továbbiaknak is. Bízom benne, hogy ebben a sorozatban is találok majd kedvenceket, ahogyan azt például a Vörös Pöttyösökkel is tettem.