Markus Zusak: A könyvtolvaj

Előfordult már veletek, hogy egy könyv olyan nagy hatással volt rátok, hogy utána napokig nem tudtatok másra sem gondolni? Hogy a véleményeteket sem tudtátok róla rendesen megformálni, mert úgy éreztétek, hogy nem tudjátok kellőképpen elmondani azt, amit szeretnétek? Végre elhoztam nektek az ajánlót, melyet április óta terveztem, de eddig nem tudtam megírni.

Információk a könyvről:

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Eredeti cím: The Book Thief

Kiadó: Ulpius-ház

Megjelenés: 2014 (eredeti 2005)

Oldalak száma: 598

Fordító: M. Nagy Miklós

Illusztrálta: Trudy White

A Moly-adatlap ide kattintva érhető el.

Fülszöveg:

EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI

1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

Véleményem:

Sajnos igen elfogult leszek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Amióta olvastam, többször is megpróbáltam leírni róla a véleményem, de minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Bizony, ilyen sokáig kellett rajta rágódnom, pedig nem akartam én ennyit ülni ezen a dolgon. Egyszerűen így alakult. A testvérem azt mondta, szerinte azért tetszik nekem annyira ez a könyv, mert alapból úgy láttam neki az elolvasásának, hogy tetszeni fog. Sokat gondolkodtam ezen, talán igaza van, bár korábban hiába akartam szeretni más könyveket is, sokszor csalódtam. Így ez rejtély marad.

Maga a történet egy Liesel nevű kislányról szól, a regény elején ugyanis nevelőszülőkhöz kerül Molchingba, ahol aztán a cselekmény jelentős része majd játszódik. Eleinte nagyon bizalmatlan az új környezettel, aztán egyre inkább megismeri és megszereti nevelőszüleit, igazi családdá válnak. Az évek vaslábakon menetelnek, a kislányt pedig a Papa megtanítja olvasni, így kap egyre nagyobb szerepet maga a cím is, hiszen Liesel lassan, de biztosan kezd hozzájutni a könyvekhez. Mindemellett van egy mindenre kapható legjobb barátja is, Rudy, aki folyton csókért könyörög neki. Hát igen, kedves olvasó, most gondolom az a véleményed, hogy milyen dögunalmas ez a sztori. A hátterét azonban a náci Németország szolgáltatja, és ez az egyik, ami miatt egy látszólag unalmas történet is izgalmassá válik, hiszen sosem tudhatod, mit hoz a „holnap.”

Sophie Nélisse a filmváltozatban (Forrás)

A szereplők könnyen képesek a szívünkhöz nőni, néha megmagyarázhatatlanul haladunk előre a könyvben, és komolyan mondom, hogy szerintem ez volt az első majd 600 oldalas könyv, amit ilyen hamar kiolvastam. Folyton a kezemben volt: a vonaton, a buszon, vacsora közben, elalvás előtt, két egyetemi előadás között. Tudni akartam, mi történik majd velük, hogy milyen jövőt szánt nekik az író.

A könyv másik – és egyben szerintem nagyon kreatív, egyedi – érdekessége, s amely kiemeli a többi közül, az nem más, mint a narrátor személye. Ezt a történetet ugyanis maga a Halál meséli nekünk, ami akár hatásvadásznak is tekinthető, de akkor is zseniális. Szerintem ez az egyik kulcsa annak, hogy ez a történet ilyen ismertté és népszerűvé vált. Amit még kedvelek benne, az az, hogy megmutatja, a német emberek között sem volt mindenki náci, a háttérország nem rajongott a háborúért. Nem tudom, hogy miért, de sajnos sokan még ma is „lenácizzák” a németek. Ezek az emberek persze a gondolkodással nincsenek jó baráti kapcsolatban, de attól még léteznek. Éppen az ilyeneknek kellene megmutatni ezt a könyvet, hogy elolvashassák, és kicsit elgondolkozzanak azon, miket is hordanak össze-vissza.

Vicces, de pont így érzem magam a könyvvel kapcsolatban (Forrás)

Persze nem azt állítom, hogy ez a könyv tökéletes, mert nem az, és ezzel én is tisztában vagyok. De a hibái ellenére is szeretem benne azt, amit mondani akar az embereknek. Ilyen például a barátság. Liesel és Rudy barátsága egyszerűen irigylésre méltó, mert hiába vannak barátai az embernek, nem mindenki hajlandó arra, hogy megtartsa a titkait, feltétel nélkül megbízzon benne, vagy épp segítsen neki a lopásban. Mindenkinek hiányzik egy ilyen Saukerl az életéből, ha beismeri, ha nem. A szerencsésebbek viszont felismerhetik, ha már rendelkeznek eggyel.

Bevallom, nem tudom, mivel tudnálak még meggyőzni titeket. Ha könyvekre terelődik a téma, mindig csak azt mondogatom az ismerőseimnek, hogy olvassák el, mert nekem kedvencemmé vált. Tisztában vagyok vele, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de ha csak egy emberből is olyan érzéseket vált ki, mint belőlem, akkor már tudom, hogy megérte ajánlani. Valamit megváltoztatott bennem, amit nem tudok elmagyarázni, de mégis érzem, hogy valami más lett, amióta olvastam. Olvassátok el! Remélem, nem fogjátok megbánni.