Sziasztok! Ma egy olyan könyv ajánlóját hoztam el Nektek, amivel még a gimnáziumban találkoztam. Egyben a német irodalom egy kis szelete. Jó olvasgatást! :)
Információk a könyvről:
Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége
Eredeti cím: Die verlorene Ehre von Katharina Blum
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 1976 (eredeti 1974)
Oldalak száma: 96
Fordító: Bor Ambrus
A könyvet ide kattintva megtaláljátok az Antikvárium adatbázisában.
Fülszöveg:
Böll kisregénye válasz egy ellene indított rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű „hölgy” áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.
Véleményem:
Nos, ha egyetlen szóval kellene leírnom a kapcsolatom ezzel a könyvvel, akkor azt mondanám, hogy szokatlan. Katharina Blum története ugyanis egyike azoknak a német regényeknek, amivel a német irodalom nevű tantárgy ismertetett meg. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy én a német irodalmat a maga módján nagyon szerettem, ez alól egy-két mű volt csupán kivétel.
Hogy mi a jó még ebben a könyvben? Az, hogy szinte lehetetlen spoilerezni, mert egyrészt az már rögtön az elején kiderül, hogy Katharina lelőtt valakit, másrészt meg a történettel szemben sokkal inkább előtérbe kerül a lélek. Igen itt jön képbe az is, hogy alapvetően egy lélektani regénnyel van dolgunk, ami furcsa, mert én azt hittem, hogy nem vagyok az ilyenekre vevő, de hát mint látjuk, mégis. Ám bevallom, számomra sokkal inkább a stílusa az, ami szórakoztató, tetszik, hogy milyen tárgyilagosan, mégis humorosan mesél el mindent, a szókimondásáról nem is beszélve.
Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége
Eredeti cím: Die verlorene Ehre von Katharina Blum
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 1976 (eredeti 1974)
Oldalak száma: 96
Fordító: Bor Ambrus
A könyvet ide kattintva megtaláljátok az Antikvárium adatbázisában.
Fülszöveg:
Böll kisregénye válasz egy ellene indított rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű „hölgy” áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.
Véleményem:
Nos, ha egyetlen szóval kellene leírnom a kapcsolatom ezzel a könyvvel, akkor azt mondanám, hogy szokatlan. Katharina Blum története ugyanis egyike azoknak a német regényeknek, amivel a német irodalom nevű tantárgy ismertetett meg. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy én a német irodalmat a maga módján nagyon szerettem, ez alól egy-két mű volt csupán kivétel.
Hogy mi a jó még ebben a könyvben? Az, hogy szinte lehetetlen spoilerezni, mert egyrészt az már rögtön az elején kiderül, hogy Katharina lelőtt valakit, másrészt meg a történettel szemben sokkal inkább előtérbe kerül a lélek. Igen itt jön képbe az is, hogy alapvetően egy lélektani regénnyel van dolgunk, ami furcsa, mert én azt hittem, hogy nem vagyok az ilyenekre vevő, de hát mint látjuk, mégis. Ám bevallom, számomra sokkal inkább a stílusa az, ami szórakoztató, tetszik, hogy milyen tárgyilagosan, mégis humorosan mesél el mindent, a szókimondásáról nem is beszélve.
 |
| Angela Winkler a filmváltozatban (Forrás) |
Azt is érdemes tudni, hogy Heinrich Böll ezt a művét egyfajta válasznak szánta, az egyik német újság (Bild-Zeitung) ugyanis elég nagy hülyeségekkel rágalmazta. A mű alcíme, a „Vagy: miből lehet erőszak és mit tehet velünk" is jól rámutat arra, amiről szól: egy nőről, akinek az életét tönkreteszi egy újságíró, és akit a végén lelő. A teljes részleteket azonban elmesélve kapjuk, mintha a jelenben Katharina épp a börtönben ülne, az író pedig elmesélné nekünk, hogy miként is jutott el ideig. Mégis, az egyetlen dolog, amit spoilerezni tudnék, az az, hogy miért érdemelte meg ez az újságíró (akit egyébként Tötgesnek hívnak) a halált, hogy miért érti meg az ember Katharina tettét. Mert bevallom őszintén, én megértettem. Ezért is gondolom azt, hogy ez egy nagyon jó kisregény.
Összességében természetesen 5 csillagot adok neki. Eddig két és fél alkalommal olvastam el és mindig tetszett. (Magyarázat: egyszer olyan sokat kellett várakoznom egy helyen, hogy addig elolvastam a feléig még egyszer.) Ha valaki szeretné megismerni a német irodalom egy szeletét, akkor érdemes Heinrich Böllt választani – legalábbis szerintem.
Összességében természetesen 5 csillagot adok neki. Eddig két és fél alkalommal olvastam el és mindig tetszett. (Magyarázat: egyszer olyan sokat kellett várakoznom egy helyen, hogy addig elolvastam a feléig még egyszer.) Ha valaki szeretné megismerni a német irodalom egy szeletét, akkor érdemes Heinrich Böllt választani – legalábbis szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése