Charlotte Brontë: A lowoodi árva

Sziasztok! Ma a szívemnek talán legkedvesebb könyv ajánlóját hoztam el nektek. Nem titok ugyanis, hogy a Jane Eyre az egyik kedvenc könyvem, ősszel pedig beszereztem belőle egy antikvár példányt is, így időszerű volt az újraolvasása.

Információk a könyvről:
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Eredeti cím: Jane Eyre
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 1984 (eredeti 1847)
Oldalak száma: 504
Fordító: Ruzitska Mária, Szász Imre
Illusztrálta: Kondor Lajos
A regény ide kattintva elolvasható a MEK oldalán.

Fülszöveg:

A regényirodalom egyik legmegrendítőbb, felejthetetlen alakja Jane Eyre, Charlotte Brontë remekművének ifjú hősnője.

A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

S mire az olvasó a regény végére ér, a hősnővel együtt örül a rendíthetetlen hűség jutalmának: a tiszta szerelem diadalának.

Véleményem:

Sokszor magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy miért éppen ez az egyik kedvenc történetem, de kísérletet teszek a megmagyarázására. A történettel először film formájában találkoztam, akkor annyira megtetszett, hogy tudtam: szeretném teljes egészében, kiegészítve is megismerni. Első olvasásra is letehetetlennek bizonyult. Bár szerencsére én nem vagyok árva, mégis végig együtt tudtam érezni Jane-nel, akit ugyanúgy szíven ütött az igazságtalanság, mint engem, és ugyanúgy viselkedett az adott szituációkban, ahogyan én is tettem volna. Amint megismerkedett Mr. Rochesterrel, mindig újra és újra vártam azokat a részeket, melyekben ő is felbukkan, olyan módon, mint ahogyan ő is néha hónapokat várt a visszatérésére. A kedvenc jeleneteim mind kettejük között zajlottak le, hiszen hol Mr. Rochester különös jellemének megfejtésére tettem kísérletet, hol nevettem az éppen lezajló párbeszédeken. Tetszett az a különleges szerelem, ami kettejük között olyan lassan, de biztosan bontakozott ki és ami a rengeteg megpróbáltatás ellenére is megingathatatlan, legyőzhetetlen maradt.

Semmi sem lehetetlen, amit erősen akar az ember.

Mindezek mellett az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egyszerűen rajongok a 19. században játszódó történetekért, legyen az akkor keletkezett, vagy utólag a korba helyezett regény. Van egyfajta, minden sort átszövő, különös hangulata, ettől pedig egyszerre válik örök érvényűvé és letehetetlenné. A mai világban keletkező könyvek jó része a múlt homályába merül majd, de a Jane Eyre évszázadok múltán is megállja a helyét az emberek kedvencei között. Ebben biztos vagyok.

Jane Eyre (2011) (Forrás)

A Jane Eyre a filmvilágban

Ahogyan a legtöbb nagy klasszikusból, A lowoodi árvából is számtalan film született a történelem során. Számomra az első helyen jelenleg a 2011-es verzió áll, s azt hiszem, ha találok is majd ennél jobb feldolgozást, nem tud ezen változtatni, mert ezáltal ismertem meg először a történetet. Ennek ellenére kíváncsi vagyok azokra a változatokra is, amiket nem láttam, bár némelyikben sajnos oly módon keltették életre a karaktereket, hogy az érdeklődésem hamar lecsappan irányukba. Néhány verzióról találtok egy videót ide kattintva, bár ennél több adaptációja is létezik, a legtöbbje és egyben a legismertebbek megtalálhatók benne. A leghosszabb verzió a 2006-os minisorozat, bár ha jól emlékszem, a vége ebben is más, mint ahogyan az először említett verzióban is. Jelenleg az 1944-es változat érdekel a legjobban, nemcsak Orson Welles miatt, hanem mert reménykedem benne, hogy abban nem változtattak olyan sokat. (Egy jelenet alapján úgy hiszem, hogy nem.)

Ti olvastátok/láttátok már a Jane Eyre-t? :)