Sophie Kinsella: Confessions of a Shopaholic (A boltkóros 1.)

Sziasztok! Szombat estére egy igazi, szórakoztató kikapcsolódást nyújtó könyv ajánlóját hoztam el nektek, ami egyben az első angol olvasási élményem is volt. :)

Információk a könyvről:
Sophie Kinsella: Confessions of a Shopaholic
Kiadó: Black Swan
Megjelenés: 2009 (eredeti 2000)
Oldalak száma: 320
A könyvet ide kattintva megrendelhetitek.
Magyarul is megjelent, Egy boltkóros naplója címmel.

Véleményem:
Nos, be kell vallanom, ami az Egy boltkóros naplóját illeti, én már igazi háttértörténettel rendelkezem. Akkor találkoztam ugyanis először a történettel, mikor 2009-ben a film plakátján megláttam a bevásárlószatyrokat cipelő Isla Fishert, és a kép+cím hatására nagyon kíváncsi lettem a filmre. A megnézésére azonban ekkor még nem került sor, hiszen elég ritkán jártunk akkoriban moziba, így csak akkor láttam először, mikor az HBO-n leadták. Ez aztán olyan gyakran - minden hétvégén - megesett, hogy szép lassan a kedvenceim közé lépett és néhány részét már kívülről fújtam.



Sok év eltelt azóta anélkül, hogy újra láttam volna a filmet, pedig egy-két éve már DVD formájában is a polcomon csücsül. Azt hozzá kell tennem, hogy a könyvről csak később szereztem tudomást, de valamiért nem bánom, hogy nem olvastam el. Hiszen tizenöt éves fejjel miért olvastam volna egy olyan karakterről, aki nálam tíz évvel idősebb és talán a problémáit sem értem meg annyira? Az évek során azonban egyre többször találkoztam a könyvvel, és belém bújt a kisördög, hogy talán el kellene olvasnom, biztosan tetszene.

Hogy végül milyen úton-módon sikerült megvalósítanom a tervem? A vizsgákat levezetendő a Tudásközpontba mentünk tesómmal, azonban az általam keresett könyv nem volt bent (pont előző nap vette ki valaki), tesómé pedig a W-nél volt, ami mellett ott az idegen nyelvű polc. Elkezdtünk rajta nézelődni, akkor pedig rábukkantam az Egy boltkóros naplójára és tudtam, hogy nem fogom otthagyni. Ki is vettem, és bár nem azonnal, de egy-két héten belül sort is kerítettem rá. Különös, mert nem gondoltam volna, hogy ez lesz majd az első könyv, amit angolul olvasok, hiszen ősszel kettőt is beszereztem. De nem bántam meg, hogy így alakult, sőt, örülök, hogy ilyen érthető volt a nyelvezete.

Hozzá kell tennem, angolul még talán élvezhetőbb is volt számomra a könyv, mert magyarul talán annyira nem kötött volna le ez a tömérdek mennyiségű vásárlás. Na és hogy miért szeretem Becky Bloomwoodot, a főhősnőt? Mert valljuk be, egy kicsit minden nőben van valamilyen fokú vásárlásmánia, de tényleg. (Bennem biztosan.) Kivel ne esett volna meg, hogy nem tudott ellenállni egy apró dísztárgynak, amit ennyi pénzért bűn lett volna nem megvenni? Vagy hogy annak ellenére is nagyon vágyott valami után, hogy tudta, iszonyatosan sokba kerül? Persze mi legtöbbször inkább spórolunk rá. Sőt, ha valamire megtanít ez a könyv, akkor arra, hogy ha egy mód van rá, akkor soha, de SOHA ne akarj magadnak hitelkártyát. Túl könnyűnek tűnik tőle az élet.

Isla Fisher mint Rebecca Bloomwood
az Egy boltkóros naplója című filmben (Forrás)

Egy kicsit azonban irigylem Beckyt, mert szinte gondtalanul megvett magának mindent, amit csak akart és meg tudom érteni, hogy örömét lelte benne. Persze néha sokszor túlzásba vitte, de épp ezért is beszélhetünk függőségről. Azt gondolom, hogy a Luke Brandon-jelenség (ahogyan magamban nevezem) csak cseresznye volt a kis fagylaltunk tetején. Én úgy tartom, hogy egy rendben felépített, de apró szerelmi szál is tud valamennyit dobni egy könyvön. (Nem vagyok reménytelenül romantikus. Na jó. Talán egy kicsit.)

Összességében nem azért adok neki 5 csillagot, mert ez volna életem egyik legjobb könyve. Szó sincs erről, egyelőre a kedvenceim listájára sem veszem fel. Egyszerűen azért, mert olyan régi kapcsolatban állok ezzel az egésszel, hogy becsapnám magam, ha nem ennyit adnék neki. Lehet, hogy az angol olvasás hatása is, de szerintem sokszor volt izgalmas és Becky esetleges ballépései, kínos pillanatai is olyanok, aminél az ember kíváncsi a végkifejletre. Mindenkinek ajánlom, aki némi kikapcsolódásra válik két komolyabb olvasmány között, vagy csak szeretne egy kicsit boltkórossá válni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése