Jacqueline Wilson: Kettős játszma

Sziasztok! Mára egy egészen rendhagyó bejegyzéssel készültem, ugyanis egy versenyre szeretnék nevezni. Ez pedig nem más, mint az Eltűnt könyvek nyomában, amit az antikvarium.hu oldal hirdetett meg. A verseny keretein belül egy gyerekkori kedvenc könyvünkről kell írni, amit már legalább tíz éve nem adtak ki. Nem is volt kérdés számomra, hogy melyik kötetet válasszam, szinte azonnal eszembe jutott. :)

Információk a könyvről:
Jacqueline Wilson: Kettős játszma
Eredeti cím: Double Act
Kiadó: Animus Kiadó
Megjelenés: 2001 (eredeti 1995)
Oldalak száma: 192
Fordító: Damokos Kata
A könyvet ide kattintva megtaláljátok az Antikvárium adatbázisában.

Fülszöveg:
Egypetéjű ikrek, ám mégsem egyformák. Bár sokan összetévesztik őket, a tízéves ikerpár, Ruby és Garnet két külön világ. Ruby mindig szerepelne, Garnetnek egy porcikája sem kívánja a reflektorfényt. A két testvér mégis elválaszthatatlan, mindig és minden körülmények között együtt cselekednek, akár hétköznapi tennivalókról, akár valami csínytevésről van szó. De tarthat-e örökké ez a szoros összetartozás, amikor annyi minden változik körülöttük? Egy kis faluba költöznek, ahová özvegy apjuk barátnője is velük tart. Új környezet, új iskola, ráadásul Ruby merész tervei, melyekhez ikertestvérének is jó képet kell vágnia.



Véleményem:
Mielőtt a konkrét történetről és a véleményemről írnék, muszáj megemlítenem ennek az egésznek a háttértörténetét, hiszen van neki, méghozzá nem is csekély. Annak idején, még az általános iskolában nagy szünetben mindig nyitva volt a könyvtár (szerencsére egy épületbe költöztek), így mindig oda jártunk le, mert csönd volt és mert imádtunk válogatni a könyvek között. Ott akadtam rá először erre a könyvre, ami nemcsak vidám és színes borítójával, hanem fülszövegével is felkeltette a figyelmemet. Mint már korábban is említettem, van egy ikertestvérem, ezért már akkor is odáig és vissza voltam az ilyen témájú regényekért. És azt kell mondanom, hogy a Kettős játszma volt az, ami elindított engem a lányregények csodás világába, az első könyv, amit Jacqueline Wilsontól olvastam, melyet ezután még számos követett, hiszen mai napig imádom a stílusát.

Tehát maga a regény: adott két lány, Ruby és Garnet. Ruby az idősebb és az akaratosabb, Garnet pedig igyekszik mindenben őt követni, a kedvére tenni. Ruby híres színésznő szeretne lenni, sőt, a lányok közösen szoktak színdarabosat játszani, tehát kis jeleneteket adnak elő, csak egymagukban. Garnet ugyanis a nagyközönség előtt nagyon szégyenlős. A két lány az apukájukkal és nagymamájukkal élnek, az anyukájuk sajnos meghalt. Egy nap az apjuk új nőt hoz a házhoz, Emmát, ezzel fenekestül felforgatva a család életét. Hamarosan vesznek egy könyvesboltot és elköltöznek, a nagyi pedig ottmarad, de egy kisebb lakásba költözik át. Ezután kezdődnek csak igazán a bonyodalmak, hiszen az új helyen új emberekkel ismerkednek meg, és persze nem mindenkivel jönnek ki jól, a legnehezebb azonban még is Emma jelenléte. Egy nap aztán Ruby talál egy hirdetést az újságban, miszerint lányokat keresnek egy könyvadaptációhoz, méghozzá ikreket. A regény második fele nagyjából innentől bontakozik ki, ezért nem is szeretném lelőni a poént senkinek, de a lényeg, hogy igazán érdekesen alakul minden. Ruby-nak meg kell tanulnia, hogy nem minden úgy van, ahogy ő szeretné, Garnetnek pedig rá kell jönnie arra, hogy nem dönthet helyette mindenben a nővére.

Hogy miért szeretem annyira ezt a könyvet? Mert egy tízéves kislányt is olyan dolgokra tanít meg, amik fontosak az életben. Megmutatja, hogy nem minden tündérmese, ugyanakkor a dolgokat sokszor helyre lehet hozni. Nem minden annyira szörnyű, mint aminek elsőre látszik. Sőt, ha jobban odafigyelünk, akkor ezer meg ezer lehetőség terül el előttünk, csak elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy ezeket megragadjuk. És végül a legfontosabb: lehet, hogy a testvérünkkel nagyon csúnyán összevesztünk, és olyan mérgesek vagyunk, hogy soha többet nem akarunk hozzászólni, de a végére úgyis rádöbbenünk, hogy akkor sem tudunk nélküle élni.

Összességében természetesen nem kérdés, hogy 5 csillagos könyvről van szó. Talán nem említettem, de ezt a könyvet olvastam el eddigi életem során a legtöbbször, nagy valószínűséggel ez nem is lesz máshogy. Hiába fújom kívülről, már szinte az illusztrációk kinézetét is egytől-egyig megjegyeztem, akkor is bármikor szívesen a kezembe veszem, mert imádom azt a világot, amibe repít. Van Jacqueline Wilson könyveiben valami megfoghatatlan, ami magával ragadja az olvasót, méghozzá újra meg újra. Számomra nem kérdés, hogy a Kettős játszma is ezek közé tartozik.

Szeretném megköszönni az Antikvárium.hu-nak ezt a csodás pályázatot, ami miatt ismét kezembe vettem a régi kedvencemet, valamint remélhetőleg még sok blogger-társam tett hasonlóképpen. Igazán nagyszerű ötlet! :)