Sziasztok! Múlt héten nyaralni voltunk, ahol azonban csak egy könyvet volt időm elolvasni. Vittem én magammal mindent, újságokat, rejtvényeket, ezek mentek inkább a strandon, esténként pedig inkább a társasággal töltöttem az időt. Most erről az egy könyvről hoztam Nektek egy kritikát.
Információk a könyvről:
Anne Percin: Hogy told el (jól) a nyarad
Eredeti cím: Comment (bien) rater ses vacances
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2013 (eredeti 2010)
Oldalak száma: 204
Fordító: Farkas Ildikó
Megrendelhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Idén nyáron Maxime már 17 éves, ezért esze ágában sincs a szüleivel menni nyaralni. Inkább itthon marad a nagymamájával, hogy kedvére punnyadhasson a számítógép előtt. Csakhogy a dolgok egy váratlan esemény következtében egyáltalán nem úgy alakulnak, ahogy ő elképzelte. Szédületes napok elé néz! Ez a nyári szünet garantáltan más lesz, mint a többi(eké).
Véleményem:
Előre leszögezem, valószínűleg nem lesz hosszú a véleményem. És kérlek ne olvasd tovább, ha nem szeretnél cselekményleírásba botlani. Bár így jobban belegondolva, nincs is benne sok cselekmény. Tehát kezdjük az elején: a 17 éves Maxime teljesen ki van akadva, mikor szülei felvetik, hogy idén Korzikára mennek nyaralni. Ugyanígy van a nála jóval fiatalabb húga is, egyikük sem akar ugyanis Korzikán barangolni, milyen gáz is az már. A lány inkább táborba menne, Maxime pedig a nagyihoz. Hogy miért a nagyihoz? Nos, hogy egész nap ne kelljen semmit csinálnia, csak tespedhessen a gép előtt. Igen, valaki erről könyvet írt.
Nos, a szülők elég könnyen megadják magukat, mindenki mehet, amerre lát. Maxime is, így megy szeretett nagyijához. Jó fej az öreglány, ehhez kétség sem fér, ám hamarosan szívinfarktust kap és kórházba kerül. Innen rohamosan zuhanni kezd a történet érdekessége, annak ellenére, hogy most várnánk benne az izgalmat. Maxime egész nap nem csinál mást, mint a gép előtt ül, chatel fűvel-fával - így megismerkedik egy nála idősebb lánnyal is, aki magát Pikachunak nevezi -, és megpróbálja ellátni saját magát, miközben minden nap nagyanyját látogatja a kórházban. A történet végére persze minden helyrejön, a szülők közben még balesetet is szenvednek, de minden oké, csak azért nem meséltek el korábban egymásnak semmit, nehogy aggódás legyen a vége. Ja, képzelem...
A könyv egyetlen előnye az, hogy humoros. A történet sajnos borzasztó unalmas és az egyetlen indok, amiért egy este alatt kivégeztem, az a hajtóerő volt, mert arra számítottam, hogy lesz benne valami csavar, bármi, amitől beindul az élet. Nem lett. Így azért csalódottan tettem le a könyvet és el is vette a kedvem attól, hogy a továbbiakban bármi másra is időt szakítsak. Komolyan emberek, én is tudok egész nap a gép előtt ülni (ha akarok), de nem írok róla könyvet. Ez az egész néha lesüllyedt a német Tagesordnungos fogalmazások szintjére: felkeltem, ettem, fogat mostam, bementem a nagyihoz, elmentem vásárolni, odaégettem a vacsorát, egész éjjel számítógépeztem, sokáig aludtam. Örülök, hogy ilyen jó nyarad volt, tényleg, csak ne hangoztasd többet...
Ez a könyv sajnos csalódás volt, így csupán 2 csillagot ér számomra. Nem tehetek róla, akárhogyan is gondolkozom, nem jövök rá, mit tudnék még díjazni benne. Fogalmam sincs. A humora tényleg jó volt, de a történet elég lapos, néhol még klisé is és sajnos a várakozásommal ellentétben esze ágában sem volt beindulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése