Böszörményi Gyula: Rontásűzők – Az időkút (repost)

Az eredeti bejegyzés 2014. június 27-én került közzétételre a személyes blogomon.

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy írok egy könyvajánlót a Rontásűzők első részéről is, mert nagyon tetszett. Azonban most először nem a megszokott séma alapján építem fel a mondandómat, ugyanis rájöttem, hogy sok könyvnek már nem emlékszem olyan pontosan a beszerzésére, megismerésére, stb. Remélem, hogy így is kedvet kaptok majd a könyvhöz. :)

Információk a könyvről:

Böszörményi Gyula: Rontásűzők 1. – Az időkút

Kiadó: KönyvmolyképzőKiadó Kft.

Megjelenés: 2009.10.15.

Oldalak száma: 496
Megrendelhető ide kattintva.

Fülszöveg:

Budapest, Kőbánya, mapjainkban.

Két lány, akiket sűrűn összekevernek, hiszen ikrek, pedig Angelina és Endzsi valójában olyanok, mint a tűz és a víz. Az egyik a csinos ruhákat, a romantikus könyveket és a szívhez szóló dallamokat kedveli, míg a másik folyton bajba keveredik, szakadt farmerban jár és metált bömböltet.

Egy reggel aztán arra ébrednek, hogy szüleik valamiféle érthetetlen, idegen nyelven beszélnek, az utcán ló vontatta omnibuszok, az égen hatalmas teherszállító léghajók araszolnak, őket pedig a rendőrség egyik leghíresebb nyomozója üldözi, bár nem követtek el semmit. Az ikreknek csupán egy titokzatos, fiatal fiú kel védelmére, és próbálja őket megszökteti kényszerzubbonyon, Dunán, hegyen és völgyön át. Őrült és mulatságos kalandok, hátborzongató varázslatok, tündérfélék és sárkányok között visz a lányok útja, olyan tájakra és időkbe, amiről addig még csak nem is álmodtak.

Véleményem:

Az első könyv, amit Böszörményi Gyulától olvastam, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Tavaly egy nagy webáruházas akció keretein belül vettem meg az első két részét, mivel pedig már nagyon kíváncsi voltam rá, így a vizsgák után ezt vettem először a kezembe. Nem bántam meg. 

Történetünk kezdetén megismerkedünk a lányok nagymamájával, aki egy igen messzi öregotthonban lakik, s a két iker még csak nem is találkozott vele. Az öreg néni a lányokért küldet, ugyanis hatalmas veszély leselkedik rájuk. Amikor a két lány először tűnik fel a színen, a fülszöveg alapján rögtön felismerhető, ki kicsoda és tettek vagy szavak alapján a későbbiekben sem okoz gondot különbséget tenni közöttük. Számomra ez nagyon fontos, hiszen nekem is van egy ikertestvérem, így közel áll hozzám az ilyesfajta testvéri kapcsolat. Szerintem az is teljesen érthető, hogy Angelina és Endzsi miért éppen olyan lett, amilyen, hogy miként alakultak ki a tulajdonságaik. Őszintén bevallom, a szüleiket nem éppen sikerült megkedvelnem, számomra ellenszenvesek voltak, de a későbbi kötetekben még változhat a véleményem.

Tehát a lányok megismerése után hamarosan csomagot kapnak, ebben a nagymama meginvitálja őket, veszélyre figyelmeztet, valamint találnak benne két nyakláncot is, amit az idős asszony kérésére viselnek. Ezután kezdődik csak az igazi kaland, ugyanis másnap reggel egy szót sem értenek az emberek beszédéből, Budapest eltűnt és mondhatni egész Európa térképe átrajzolódott. Ha nem volna elég mindez, szüleik azt hiszik, hogy a lányoknak elment az esze, így kórházba viszik őket. Azonban nem kell sokáig félnünk, hiszen a sok kaland közé beférkőzik a romantika is: megérkezik ugyanis a herceg fehér lovon ingben, akit kifejezetten a lányok segítségére küldtek. Azt hiszem, hogy a továbbiakban már nem megyek bele a részletekbe, hiszen nem akarok spoilerezni. Lényeg a lényeg, hármuk feladata az, hogy eljussanak a Bázarekettyésen élő nagymamához, s utuk során számos segítőjük és ellenségük akad. Itt fontos megemlíteni Teplica kapitányt és Vérbulcsút, ugyanis ők azok, akik ezt a folyamatot mindenképpen meg szeretnék akadályozni. 

Természetesen a regény nem csupán kalandos utazásról szól, ugyanis mint kiderül, azért változott meg minden, mert valaki megváltoztatta a múltat, ezzel eltörölve Magyarországot a Föld színéről. Fontos megjegyeznem, hogy nagyon tetszett az ötlet, ami szerint az idő ábrázolásra került, ám pont ezért nem írom itt le, ugyanis szeretném, ha olvasóimnak is kijárnia a meglepetés varázsa, amikor majd kezükbe veszik a könyvet. Tehát így nyer értelmet a cím, az időkút, hiszen ezen keresztül lehet helyreállítani a rendet. Persze nem alakul minden terv szerint, így több akadályt is le kell küzdeniük, ami csak még érdekesebbé teszi a könyvet.

Az én szememben mindig megosztó az, ha egy könyvben nagyon sok a szereplő, azonban annak ellenére, hogy több fő- és mellékszereplővel is találkozhatunk a regény során, ez egyáltalán nem volt zavaró. Mindenki egy külön egyéniség, akinek megvan a saját stílusa - ettől válik olyan hihetetlenné Böszörményi Gyula stílusa. No meg attól, hogy olyan jól eltalálja, milyen szavakat is használ egy modern kori tinédzser. És persze a sok-sok lábjegyzettől, amiket egyszerűen imádtam. A modernsége mellett természetesen akadnak humoros jelenetek is - nem is egy -, miközben a végkifejlet olyan társadalomkritikát fogalmaz meg, hogy azon magam is meglepődtem. Azonban ez csak előnyére vált, mert nagyon tetszett, hogy felveti ezt a problémát, mert nem egyszer én is találkoztam vele, így igencsak aktuális. Mielőtt bárki is spekulálni kezdeni, nem politikai, inkább kulturális kérdésről van szó. 

Ami szintén plusz, az a belecsempészett fantasy. Nagyon szeretem a fantasy könyveket, így örültem a két tündérnek, Nyéktüskének és Nyékberzengnek, akik szintén fontos szerepet játszanak a történet alakulása során. De rajtuk kívül más különleges lényekkel is találkozhatunk. Mindezek mellett pedig történelmi tudásunk is gazdagabbá válhat, persze ha hajlandóak vagyunk befogadni az információt, amit kapunk. 

Sokat gondolkodtam, de igazából nem tudnék kedvenc karaktert választani. Nagyon szimpatikus volt mindkét lány - ki ezért, ki azért - és olvasás előtt meg voltam róla győződve, hogy kettejük közül Angelina áll majd közelebb hozzám, ám most úgy érzem, talán mégis inkább Endzsi. A két fiú, Savanyác és Kaplony közül egyelőre viszont nem tudok választani. Tetszett Teplica sorsa, szeretem az eszes karaktereket, akiknél nem kell az embernek a falat kaparnia, hogy nem jön rá a dolgokra. Szerencsére vele ez nem fordult elő. A kis szerepet kapott karakterek közül kiemelném még Szoboszlót, a sárkányt, róla szívesen olvastam volna egy kicsit többet.

Az egyik kedvenc idézetem:

Josef Teplica kapitány legalább akkora bajban volt, mint az utolsó mamut, aki hirtelen rádöbbent: vagy kipusztul, vagy egy teljesen agyament ötlettől hajtva sürgősen átképzi magát bevásárlóközponttá…

Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a zseniálisan felépített és összetett regényeket, az időutazást, a történelmet és nem fél valami újba belecsöppenni. Számomra csillagos ötös. :)

u.i.: Tudom, hogy most nem hoztam semmilyen rajzot, de sajnos mostanában a pakolás miatt nem sok időm van ilyesmire. Legközelebb igyekszem pótolni és keresek valami illő képet! :)