Johann Wolfgang von Goethe: Az ifjú Werther szenvedései

Sziasztok! Ma egy igazi német klasszikust hoztam Nektek, méghozzá Goethétől. Mostanában nagyon bennem volt ez a hiánypótlás-szerű "olvassunk kötelezőket" érzés, bár ez nem tartozik közéjük, de azoknak köszönhetően döntöttem úgy, hogy ezt is a kezembe veszem.

Információk a könyvről:
Johann Wolfgang von Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Eredeti cím: Die Leiden des jungen Werthers
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 2001 (eredeti 1774)
Oldalak száma: 132
Fordító: Bor Ambrus
A könyvet ide kattintva megrendelhetitek.

Fülszöveg (vagy inkább előszó):

„Amit csak meglelhettem szegény Werther történetéből, szorgosan összegyűjtöttem, s most átadom nektek, tudva, hogy hálásak lesztek érte. Nem lehet nem csodálnotok és szeretnetek szellemét és jellemét, meg nem könnyeznetek a sorsát. És te, jó lélek, aki ugyanúgy vergődsz, mint ő, meríts vigaszt a szenvedéseiből, s legyen barátod ez a könyvecske, ha a sors vagy önhibád miatt nem találhatsz közelebbit.”




Véleményem:
Szegény Wertherrel először valamikor 16-17 éves koromban találkoztam, akkor ugyanis az órán ülve sokkal izgalmasabbnak tűnt beleolvasni az antológia másik lapján található levelekbe, mint arra figyelni, hogy szegény sorstársam éppen mit szenved a túloldalon levő vers elemzésével (ami egyébként emlékeim szerint nem Goethe-vers volt). Már akkor nagyon kíváncsi voltam a Die Leiden des jungen Werthers felirattal ellátott kis bekezdésekre, hiszen addigra már találkoztam a Fausttal, ismertem és nagyon szerettem Goethe stílusát, munkásságát.

Hiszek abban, hogy egyes műveknél számít az, mikor olvassa el az ember. Nyilvánvalóan többet mondanak Werther levelei is egy szomorú szívnek, mint amit egy boldognak jelentenének. A mű elolvasása előtt pedig érdemes tudni, hogy Goethe saját életét vette hozzá alapul, hiszen volt neki egy nagy szerelme, egy bizonyos Charlotte, aki kikosarazta. Ezért sem véletlen, hogy a könyvben is van egy Lotténk, akibe Werther halálosan beleszeret. Persze nem így indul a történet, hiszen először még utazgat kicsit, megtudjuk, hogy legjobb barátjának, Wilhelmnek küldi mindazt, amit olvashatunk. Aztán persze Lotte érkezését is egyből tudtunkra adja, akire én elsőre még irigy is lettem, mert elképzelni sem tudom, hogy a mai világban egy lányról ilyen gyönyörű dolgokat írjon egy férfi (mondjuk a legjobb barátjának).

A dolog persze nem ilyen egyszerű, mert bár azt hinnénk, hogy Lotte is szereti őt és a dolog megvan oldva, szembesülhetünk azzal, hogy a lánynak bizony van egy vőlegénye, Albert. Először az hittem, hogy őt sosem ismeri meg főhösünk, ám tévedtem: ráadásul érkezése után legjobb barátokká váltak, ami csak még fájdalmasabb pont lett Werther életében. Természetesen nem folytatódhat sokáig egy ilyen keserű szerelmi háromszög, hiszen valaki biztosan pórul jár, a regény címe pedig utal is arra, hogy ez szegény Wertherünk lesz.


Tisztában vagyok vele, hogy már kétszer vagy háromszor írtam Wertherre azt, hogy szegény, ez pedig azért van, mert én tényleg rettenetesen sajnáltam őt. Még ha kitalált karakter is (bár szerintem többet is kapot Goethe személyiségéből, mint azt ő maga bevallotta volna), teljesen együtt tudtam vele érezni, sajnáltam azért, amiért ilyen menthetetlenül szerelmes lett abba a lányba és sajnáltam a szenvedéseiért is.

Mégis azt mondom, hogy megéri elolvasni ezt a könyvet, mert olyan szép gondolatok fogalmazódnak meg benne, még ha sok-sok "panasz" közé rejtve is, hogy megszámolni sem tudnám. Ráadásul a kelleténél többször ismertem a saját gondolataimra. Ebből is látszik, bizony sok mindenben hasonlíthat a gondolkozásunk, s csak egy nagyon vékony vonal választja el azt az embert, aki hajlamos az öngyilkosságra attól, aki viszont nem.

Azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon sokaknak nem tetszik Werther, szerintem ebben is közrejátszik a fent említett időpont, mert egy valóban, ízig-vérig szentimentalista regényre nem biztos, hogy mindenki vevő. Azt sajnos nem tudom, hogy van-e olyan, akinek kötelező irodalom, nekem sosem volt az, ellentétben mondjuk a Faust első részével. A műre egyébként 5 csillagot adok, nem is tudnék neki kevesebbet. Nekem határozottan tetszett, a végén már nagyon kíváncsi voltam rá, mi fog történni.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése