Gillian Flynn: Holtodiglan

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy Halloween alkalmából megleplek Titeket egy igazi thriller, a Holtodiglan ajánlójával. Remélem, hogy mindenkinek (már aki persze ünnepli) elkészült már a töklámpása és kész a jelmeze. Boldog Halloweent! :)

Információk a könyvről:
Gillian Flynn: Holtodiglan
Eredeti cím: Gone Girl
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2013 (eredeti 2012)
Oldalak száma: 528
Fordító: Csonka Ágnes
A könyvet ide kattintva megrendelhetitek. (Jelenleg nem rendelhető, valószínűleg a nagy érdeklődés miatt fogytak ki az eredeti és filmes borítós kiadásból is.)

Fülszöveg:
Egy meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?



Véleményem:
Viszonyom a krimikkel igen érdekes, ám semmiképpen sem elhanyagolható. Ezen a téren, hogy úgy mondjam, még számos felfedezetlen terület vár rám. Az első komolyabb krimi, amit olvastam, valószínűleg a Jéghercegnő volt Camilla Läckbergtől, ezt pedig az órai Edgar Allan Poe követhette. Nos, bevallom, nem mindegyik nyerte el a tetszésemet, ugyanakkor az Agatha Christie-féle Halál a Níluson filmváltozata nagyon tetszett. (Nem feltétlenül csak a megvalósítás, hiszen kétfélét is láttam, így tudom, hogy maga a történet fogott meg.)

Azóta a 2014-es év elején találkoztam újabb krimivel, ami szintén nem tetszett, ám a thriller kategóriába is áthajló másik regény más jobban megfelelt az ízlésemnek. Szerencsére a Holtodiglan is egy olyan krimi és egyben thriller (ugye nem csak szerintem vékony a határvonal?), ami elnyerte a tetszésemet.

Ahogyan minden jó krimiben, itt sem tudjuk előre, hogy "ki a gyilkos", már ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről. Amy Elliott Dunne-ról ugyanis csak annyit tudunk, hogy egy nap, éppen a házaspár ötödik évfordulóján eltűnt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindenki a férjet gyanúsítja, Nick Dunne-t, aki ráadásul nem sokat tesz az ellen, hogy eloszlassa a rendőrség és az emberek kétségeit. Sőt, még alibivel sem tud szolgálni, és a napok számával egyre inkább szorul a hurok a nyaka körül, egyre többen fordulnak ellene, akik biztosak benne, hogy ő a felelős felesége eltűnéséért.

Hogy aztán miként alakul a történet, arról többet nem mondhatok, számos kisebb csavar mellett ugyanis van egy váratlan fordulat is a regényben, ami miatt ezt nem tehetem meg. Azt viszont nyugodtan kijelenthetem, hogy a kiszámíthatóság egyetlen jelét sem mutatja fel a Holtodiglan - ami ha jól tudom, elég nagy előnyt jelent egy thriller esetében.

Ha valaki arra kérne, hogy válasszak kedvenc karaktert, akkor az mindenképpen Nick Dunne ikerhúga, Margo Dunne lenne. Ő, az aki mindenáron kitart Nick mellett, még akkor is, amikor senki más nem, és amikor kételkedni kezd, akkor azért könyörög neki, hogy árulja már el végre az igazat. Ő az, aki tökéletesen rávilágít Nick hibáira és kertelés nélkül közli vele, ha valamit elszúrt. Teljesen megérti, ugyanakkor feltétel nélkül szereti őt.

Go tényleg az egyetlen ember a világon, aki előtt teljesen önmagam tudok lenni. Nem érzem szükségét annak, hogy elmagyarázzam, mit miért teszek. Nem pontosítok, nem kételkedem, nem aggódom. Nem mondok el neki mindent, már nem, de messze neki mondom el a legtöbbet. Annyit, amennyire képes vagyok. Kilenc hónapot töltöttünk egymásnak háttal, egymást fedezve. Élethosszig tartó szokássá vált.

Emellett természetesen számos más karaktert ismerhetünk meg, hiszen egy nyomozás során a legapróbb információkkal rendelkező emberek is fontossá válnak. Nagyon kedveltem Boney nyomozónőt is, illetve bizonyos fokig Nicket, bár sajnos volt egy érdekes húzása, amiért megharagudtam rá. Érdekes, de a naplóbejegyzések során megismerhetjük Amyt is, akinek a gondolkodásmódja szintén bámulatba ejtő.

Mindezek mellett a regény számos életigazságban is bővelkedik, ám nem az ezerszer kimondott klisékre kell gondolni. Főleg a kapcsolatokat és azok alakulását lehet nyomon követni, valamint azt, hogyan távolodhat egymástól el egy látszólag tökéletes pár, mi az, amiben hibáztak, hol kellett volna más utat választaniuk.

Összességében tehát ez a könyv is 5 csillagos számomra. Tudom, hogy a könyvek nagy részének 5 csillagot adok, de ennek az az oka, hogy alapból csak olyan könyveket veszek, aminek érdekel a fülszövege, így szerencsére a legtöbb esetben tetszik a korábban kiválasztott történet.

Ben Affleck és Rosamund Pike, mint Nick és Amy Elliott Dunne (Forrás)

+A filmről: Nagyon szerettem volna még a moziban látni a regény filmváltozatát is, Ben Affleck és Rosamund Pike főszereplésével. Nos, azt kell hogy mondanom: az egyik legjobb adaptáció, amit láttam. Valószínűleg az írónő és a rendező közös zsenialitása ez, hiszen az írónő felelt a film forgatókönyvéért. Így a számos változtatás ellenére is (a film még így is lazán két órás) sikerül átadni az üzenetét, a hangulatát, és úgy egészében a gondolatokat. Ráadásul nagyon tetszett, amit Go mondott: "Mindig melletted állok, Nick. Én már akkor melletted voltam, mikor még meg sem születtünk." (Szabad fordítás helyett ez most szabad emlékezés.:))