Sziasztok! Ma egy olyan könyv kritikáját hoztam el Nektek, ami mostanában szerencsére eléggé szem elé került. Ez pedig nem más, mint az Outlander. Annak idején a testvérem talált rá, így azonnal fel is került kívánságlistájára, majd idővel beszereztük. Sajnos neki az elmúlt évek során egyre kevesebb ideje van olvasni, így csak végszóra – azaz a sorozat megjelenésére – sikerült elolvasnia, majd továbbadnia nekem. (Olyan könyvet, ami az övé, de ő még nem olvasta már csak elvből sem veszek a kezembe, mert az onnantól nagy eséllyel köt ki nálam. Ez színtiszta tapasztalat.) Így sikerült végre kölcsönkapnom, majd a szeptember első hetén (na jó, már augusztus utolsó napjaiban), még a nyári szünetem utolsó pár napját kihasználva elolvasnom.
Információk a könyvről:
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
Eredeti cím: Outlander
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010 (eredeti 1991)
Oldalak száma: 910
Fordító: Farkas Veronika
Megrendelhető ide kattintva.
Fülszöveg:
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen "sassenach" lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön...Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet...továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.
Véleményem:
Nem hiszem azt, hogy szégyellnem kellene, de valószínűleg ez volt életem eddigi leghosszabb könyve. És ezt most nyugodtan érthetitek úgy, ahogy leírtam, mert szerintem most olvastam először olyan könyvet, ami terjedelemben ilyen sok lett volna. Természetesen ezt egyáltalán nem panaszként mondtam, csupán érdekességként. No meg azért, mert hihetetlenül nehéz lesz most úgy írni, hogy ennyi minden történt egyetlen egy regényen belül. Nehéz összefoglalni ilyenkor a gondolataimat.
Tehát a regény elején megismerkedhetünk a szerencsés Randall házaspárral, akik azon ritka párok közé tartoznak, melyeknek mindkét tagja túlélte a második világháborút. Mint megtudjuk, Claire ápolónő, férje, Frank pedig történész. A Skót Felföldre amolyan kikapcsolódásként utaztak, no meg azért, mert Frank szereti megszállottan kutatni a családfáját. Ennek unalmas részleteire azonban felesége nem éppen vevő, ezért elhatározza, hogy saját maga keres magának látnivalókat, valamint növényeket gyűjt, mert hobbiként ezzel kezdett foglalkozni.
Így esik meg, hogy amikor férjével látogatást tesznek a Craigh na Dun-nél (Stonehenge-hez hasonlatos sziklacsoport) és meglát egy különös virágot, hamarosan visszamegy érte. Azonban a kövek mást is rejtegetnek, mert Claire hirtelen a 18. század (majdnem) kellős közepén találja magát, méghozzá épp egy angolok és skótok közötti összetűzésbe csöppen. Balszerencséjére pont férje ük-ükapjával, Jonathan Randall kapitánnyal találkozik először, aki bár látszatra kiköpött hasonmása Franknek, tulajdonságaiban gyökeresen eltér. Ám ne aggódjunk, a skótok hamar kimentik, majd némi vita után úgy döntenek, hogy a saját várukban tartják "fogolyként". Mindez azonban nem maradhat így a végtelenségig, így a kétes történettel rendelkező lány hamarosan váratlan lépésre kényszerül egy bizonyos vörös ifjú, Jamie Fraser oldalán...
Akármilyennek tűnik is eddigi leírásom, bizonyosan hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem imádtam ezt a könyvet. Bár azt el kell ismernem, hogy elsőre kicsit furcsálltam a rengeteg "erotikusan túlfűtött" (maradjunk ennyiben) jelenetet, szerintem még nem olvastam olyan könyvet, amiben ténylegesen ennyi fülledt pillanat fordult volna elő. Ugyanakkor ez nem gátolta a történetet semmiben, nem is akart pótolni semmit, amolyan plusznak mondanám. A cselekmény ugyanis egy drámához hasonlóan tetőpontot is elér, bár azt sem állíthatom biztosan, hogy ilyesmiből csak egy van. Sőt! Bár az bizonyos, hogy nagyon apró utalások ellenére is vannak benne akkora meglepetések, hogy pofonként csattan az ember arcán, majd meredten bámul maga elé, hogy ezt mégis hogy? De persze amolyan pozitívan és úgy, hogy közben azon agyalunk, hogy nem vettük észre a jeleket.
Nos, a karakterekről igen fontos szót ejteni, ugyanis annyi volt belőlük, hogy ha akarnám sem tudnám megszámolni. Rengeteg karakternek volt kisebb-nagyobb fontosságú szerepe, a szálak úgy kuszálódtak jobbra-balra, mint ahogyan az a valóságban is megeshetett az 1700-as években, és érdemes minden elrejtett információra odafigyelni, mert majdnem biztos, hogy később még hasznát vesszük. A kedvencem a két főszereplőn kívül Geilie Duncan volt, remélem, hogy találkozhatunk vele a későbbi történetek folyamán is, valamilyen úton-módon. Ó, említettem már, hogy ez egy olyan sorozat, aminek eddig csak két része jelent meg itthon, de összesen lesz vagy 12? Ráadásul a nemrég indult sorozat hatására Könyvmolyék úgy döntöttek, hogy tavasszal kiadják a harmadikat is! (Sajnos ez eddig kérdéses volt, mert egy ilyen vastag könyvet nem sokan vesznek meg.)
Összességében szintén 5 csillagot érő regény, mindenkinek ajánlani tudom, aki csak egyet is szeret a következők közül: romantika, történelem, időutazás, növények, cselszövések, fordulatok, izgalom. Az Outlander majd' ezer oldala ellenére is olyan könyv, amit a jövőben szeretnék még valamikor elolvasni. Ha tíz év múlva, hát tíz év múlva, de sort kell kerítenem rá
Információk a könyvről:
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
Eredeti cím: Outlander
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010 (eredeti 1991)
Oldalak száma: 910
Fordító: Farkas Veronika
Megrendelhető ide kattintva.
Fülszöveg:
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen "sassenach" lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön...Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet...továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.
Véleményem:
Nem hiszem azt, hogy szégyellnem kellene, de valószínűleg ez volt életem eddigi leghosszabb könyve. És ezt most nyugodtan érthetitek úgy, ahogy leírtam, mert szerintem most olvastam először olyan könyvet, ami terjedelemben ilyen sok lett volna. Természetesen ezt egyáltalán nem panaszként mondtam, csupán érdekességként. No meg azért, mert hihetetlenül nehéz lesz most úgy írni, hogy ennyi minden történt egyetlen egy regényen belül. Nehéz összefoglalni ilyenkor a gondolataimat.
Tehát a regény elején megismerkedhetünk a szerencsés Randall házaspárral, akik azon ritka párok közé tartoznak, melyeknek mindkét tagja túlélte a második világháborút. Mint megtudjuk, Claire ápolónő, férje, Frank pedig történész. A Skót Felföldre amolyan kikapcsolódásként utaztak, no meg azért, mert Frank szereti megszállottan kutatni a családfáját. Ennek unalmas részleteire azonban felesége nem éppen vevő, ezért elhatározza, hogy saját maga keres magának látnivalókat, valamint növényeket gyűjt, mert hobbiként ezzel kezdett foglalkozni.
Így esik meg, hogy amikor férjével látogatást tesznek a Craigh na Dun-nél (Stonehenge-hez hasonlatos sziklacsoport) és meglát egy különös virágot, hamarosan visszamegy érte. Azonban a kövek mást is rejtegetnek, mert Claire hirtelen a 18. század (majdnem) kellős közepén találja magát, méghozzá épp egy angolok és skótok közötti összetűzésbe csöppen. Balszerencséjére pont férje ük-ükapjával, Jonathan Randall kapitánnyal találkozik először, aki bár látszatra kiköpött hasonmása Franknek, tulajdonságaiban gyökeresen eltér. Ám ne aggódjunk, a skótok hamar kimentik, majd némi vita után úgy döntenek, hogy a saját várukban tartják "fogolyként". Mindez azonban nem maradhat így a végtelenségig, így a kétes történettel rendelkező lány hamarosan váratlan lépésre kényszerül egy bizonyos vörös ifjú, Jamie Fraser oldalán...
Akármilyennek tűnik is eddigi leírásom, bizonyosan hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem imádtam ezt a könyvet. Bár azt el kell ismernem, hogy elsőre kicsit furcsálltam a rengeteg "erotikusan túlfűtött" (maradjunk ennyiben) jelenetet, szerintem még nem olvastam olyan könyvet, amiben ténylegesen ennyi fülledt pillanat fordult volna elő. Ugyanakkor ez nem gátolta a történetet semmiben, nem is akart pótolni semmit, amolyan plusznak mondanám. A cselekmény ugyanis egy drámához hasonlóan tetőpontot is elér, bár azt sem állíthatom biztosan, hogy ilyesmiből csak egy van. Sőt! Bár az bizonyos, hogy nagyon apró utalások ellenére is vannak benne akkora meglepetések, hogy pofonként csattan az ember arcán, majd meredten bámul maga elé, hogy ezt mégis hogy? De persze amolyan pozitívan és úgy, hogy közben azon agyalunk, hogy nem vettük észre a jeleket.
Nos, a karakterekről igen fontos szót ejteni, ugyanis annyi volt belőlük, hogy ha akarnám sem tudnám megszámolni. Rengeteg karakternek volt kisebb-nagyobb fontosságú szerepe, a szálak úgy kuszálódtak jobbra-balra, mint ahogyan az a valóságban is megeshetett az 1700-as években, és érdemes minden elrejtett információra odafigyelni, mert majdnem biztos, hogy később még hasznát vesszük. A kedvencem a két főszereplőn kívül Geilie Duncan volt, remélem, hogy találkozhatunk vele a későbbi történetek folyamán is, valamilyen úton-módon. Ó, említettem már, hogy ez egy olyan sorozat, aminek eddig csak két része jelent meg itthon, de összesen lesz vagy 12? Ráadásul a nemrég indult sorozat hatására Könyvmolyék úgy döntöttek, hogy tavasszal kiadják a harmadikat is! (Sajnos ez eddig kérdéses volt, mert egy ilyen vastag könyvet nem sokan vesznek meg.)
Összességében szintén 5 csillagot érő regény, mindenkinek ajánlani tudom, aki csak egyet is szeret a következők közül: romantika, történelem, időutazás, növények, cselszövések, fordulatok, izgalom. Az Outlander majd' ezer oldala ellenére is olyan könyv, amit a jövőben szeretnék még valamikor elolvasni. Ha tíz év múlva, hát tíz év múlva, de sort kell kerítenem rá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése