Sziasztok! Tudom, hogy ezt a kritikát még a múlt hétre ígértem, de a héten engem is elért az iskolakezdés szele, visszacuccoltunk ugyanis Pécsre számos dolgot, amire szükségünk lesz a harmadik félévünkben. Időközben ráadásul újabb könyvre vetettem rá magam (amit ma be is fejeztem), így úgy gondoltam, ideje pótolnom a lemaradást. :)
Információk a könyvről:Nick James: Éghajó Akadémia – Az invázió
Eredeti cím: Skyship Academy – Crimson Rising
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2013 (eredeti 2012)
Oldalak száma: 260
Fordító: Hudácskó Brigitta
Megrendelhető ide kattintva.
Fülszöveg:
Jesse Fisher csupán arra vágyott, hogy végre mindenki békén hagyja. Ám mit tehet az ember, ha egy szép napon kiderül, hogy a bolygó jövőjének sorsa az ő nyiszlett kis vállain nyugszik, a világ megmentéséhez kapott társa pedig újonnan megtalált bátyja, aki nem sokkal korábban még gyilkos terveket szövögetett ellene? Ha pedig mindez nem lenne elég, Jesse Fishernek azzal a ténnyel is szembe kell néznie, hogy minden földhözragadtsága ellenére ő még csak nem is földlakó. Remek.
Az Éghajó Akadémia második kötetében a gyöngyökért folyó harc folytatódik, Jesse és Cassius pedig ismét menekül – ám egymás üldözése helyett a két testvér most kénytelen új ellenségekkel szembenézni: idegen megszállók fenyegetik a Földet, a fiúknak pedig szembesülniük kell az eshetőséggel, hogy talán még ketten együtt is kevesek lesznek a világ ellen.
Figyelem! Az első részhez kapcsolódó cselekményleírást tartalmaz!
Ha azt nem olvastad, kérlek csak akkor folytasd, ha nem zavar,
hogy megtudsz pár kisebb-nagyobb spoilert az első részről!
Véleményem:
Ahogyan korábban említettem, a Főnix egyik versenyének keretein belül, méghozzá a mostani nyári fordulóval választottam ezt a könyvet, mivel már nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. Ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy kifejezzem, mennyire jó fejek, amiért egyetemistaként is nevezhettem a saját nevemmel, az egykori gimnáziumomon keresztül!
Tehát történetünk legutóbb úgy ért véget, hogy miután a két testvér útjai elváltak egymástól, Jesse az Akadémiával Szibéria, Cassius pedig a kanadai Kiválasztott Városok felé vette az irányt. Ezeken a helyeken találhatjuk őket: Jesse azért küzd, hogy minél több gyöngyöt feltörhessen, azaz megmenekíthessen, Cassius pedig szokásosan az életéért, illetve azért, nehogy az Egyesült Párt a nyomára bukkanjon.
Mindez persze a megszokott akcióval és izgalommal párosul, ám hamarosan történik valami: Jesse ugyanis talált egy vörös gyöngyöt, amely megégeti a bőrét ha hozzáér. És ami még fontosabb, hogy nem tudja feltörni, sőt, az Utazó magától szabadul ki és még azt sem tudjuk róla, hogy honnan érkezett, és úgy egyáltalán gonosz szándékok vezérlik-e.
Mivel már a könyv kezdetétől fogva elég sok minden derül ki Jesse és Cassius világáról - többek között a szüleik neve is -, ezért innentől kezdve igyekszem nagyon szűkszavúan fogalmazni. Tehát megtudhatjuk, hogy mi lett a régi világgal, milyen anyag is az a fekete különlegesség, ami a fiúk karkötőjévé vált (s ami a későbbiekben rendkívül fontos szerepet játszik), valamint betekintést nyerhetünk egy látomásba is, amiben az egykori bolygó úgymond főgonoszának terveit ismerjük meg.
Ha az új információk tömkelege nem volna elég, mindezek mellé kapunk most is erőteljes cselekményt, ismét csak kapkodjuk a fejünket azon, hogy éppen mi történik, kis csapatunk tagjai (szétválva) egyszerre több dologban is részt vesznek, így bőven akad aggódnivalónk. Ami azonban végleg feltette a pontot az i-re, arra az utolsó oldalakon kerül sor és összehozható a könyv címével is. Remek választás!
Nos, ha szerény ömlengésem nem lett volna elég lényegre törő, hát itt is kifejtem, hogy ez a könyv is megüti nálam az 5 csillagos mércét. Ráadásul arra számítottam, hogy egy sima "átvezető" rész lesz, mint a második részek többsége, azonban ebben is felülmúlta a várakozásaimat. Ha eddig haboztál, hogy elolvasd-e a folytatást is, hát ne tedd. Aki esetleg még az első résszel sem találkozott, annak ajánlom előző kritikámat, melyet ide kattintva érhet el.
Ahogyan korábban említettem, a Főnix egyik versenyének keretein belül, méghozzá a mostani nyári fordulóval választottam ezt a könyvet, mivel már nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. Ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy kifejezzem, mennyire jó fejek, amiért egyetemistaként is nevezhettem a saját nevemmel, az egykori gimnáziumomon keresztül!
Tehát történetünk legutóbb úgy ért véget, hogy miután a két testvér útjai elváltak egymástól, Jesse az Akadémiával Szibéria, Cassius pedig a kanadai Kiválasztott Városok felé vette az irányt. Ezeken a helyeken találhatjuk őket: Jesse azért küzd, hogy minél több gyöngyöt feltörhessen, azaz megmenekíthessen, Cassius pedig szokásosan az életéért, illetve azért, nehogy az Egyesült Párt a nyomára bukkanjon.
Mindez persze a megszokott akcióval és izgalommal párosul, ám hamarosan történik valami: Jesse ugyanis talált egy vörös gyöngyöt, amely megégeti a bőrét ha hozzáér. És ami még fontosabb, hogy nem tudja feltörni, sőt, az Utazó magától szabadul ki és még azt sem tudjuk róla, hogy honnan érkezett, és úgy egyáltalán gonosz szándékok vezérlik-e.
Mivel már a könyv kezdetétől fogva elég sok minden derül ki Jesse és Cassius világáról - többek között a szüleik neve is -, ezért innentől kezdve igyekszem nagyon szűkszavúan fogalmazni. Tehát megtudhatjuk, hogy mi lett a régi világgal, milyen anyag is az a fekete különlegesség, ami a fiúk karkötőjévé vált (s ami a későbbiekben rendkívül fontos szerepet játszik), valamint betekintést nyerhetünk egy látomásba is, amiben az egykori bolygó úgymond főgonoszának terveit ismerjük meg.
Ha az új információk tömkelege nem volna elég, mindezek mellé kapunk most is erőteljes cselekményt, ismét csak kapkodjuk a fejünket azon, hogy éppen mi történik, kis csapatunk tagjai (szétválva) egyszerre több dologban is részt vesznek, így bőven akad aggódnivalónk. Ami azonban végleg feltette a pontot az i-re, arra az utolsó oldalakon kerül sor és összehozható a könyv címével is. Remek választás!
Nos, ha szerény ömlengésem nem lett volna elég lényegre törő, hát itt is kifejtem, hogy ez a könyv is megüti nálam az 5 csillagos mércét. Ráadásul arra számítottam, hogy egy sima "átvezető" rész lesz, mint a második részek többsége, azonban ebben is felülmúlta a várakozásaimat. Ha eddig haboztál, hogy elolvasd-e a folytatást is, hát ne tedd. Aki esetleg még az első résszel sem találkozott, annak ajánlom előző kritikámat, melyet ide kattintva érhet el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése