Thomas Cullinan: Csábítás

„Tudja mindig pontosan, mit akar, ne számítson, hogy éri el, és a pokolba mindenki mással!”

Információk a könyvről:

Thomas Cullinan: Csábítás

Eredeti cím: The Beguiled

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Megjelenés: 2017 (eredeti 1966)

Oldalak száma: 512

Fordító: Szieberth Ádám

ISBN: 9789632931463

Megrendelhető ide kattintva.

Moly-adatlap elérhető ide kattintva.

Fülszöveg:

Javában dúl az amerikai polgárháború. Az északi hadsereg súlyos sebet kapott, fiatal tizedesére félholtan bukkannak rá a virginiai erdőben. A közeli iskolába, Miss Martha Farnsworth Leánynevelő Intézetébe viszik, ahol szinte azonnal szédíteni kezdi a három nőt és az öt tizenéves lányt, akik a kifinomult déli előkelőség eme előretolt bástyáján rekedtek. Szerelmet, félelmet, szánalmat, rajongást egyaránt kivált belőlük, és a szabadságvágytól vezérelve egymás ellen uszítja őket. De miután fény derül az ifjú és kevésbé ifjú hölgyek valódi énjére, a katonát baljós előérzet fogja el, és attól kezdve a kérdés így szól: Kit is szédítettek meg valójában?

Véleményem: 

A Csábítással kivételesen először nem könyvként, hanem filmként találkoztam, méghozzá a most csütörtökön bemutatásra került verzió előzetese kapcsán. Azonnal felkeltette érdeklődésemet a történet, így nem is volt kérdés, szeretném-e már regény formájában megismerni azt. Izgatottan kezdtem bele az ígéretes pszichothrillerbe, főleg azért, mert nálam mindig kétesélyes, vajon tetszeni fog-e a műfaj soron következő darabja - vagy inkább az emlékeimből is száműzném.

A könyv cselekménye az amerikai polgárháború idejében játszódik, és egy sebesült katona megtalálásával kezdődik. Az ifjú harcosra egy lányiskola egyik növendéke bukkan rá, és mivel segíteni szeretne rajta, magával viszi az intézménybe. Az iskola többi tanulója, valamint a vezetők és a kisegítő persze nem fogadják kitörő lelkesedéssel az idegen, ráadásul számukra ellenséges oldalon harcoló férfi jelenlétét, ám annak megnyerő személyisége rövidesen meglágyítja még a legkeményebb szíveket is. Hamarosan rájöhetünk azonban, hogy a mézes-mázos külső mögött talán mégsem olyan őszintén kedves ember rejtőzik, mint elsőre hittük... ez pedig természetesen nemcsak az olvasó, hanem mások számára sem marad észrevétlen, így kezdetét veszi a bonyodalom.

A Sofia Coppola által rendezett filmben Colin Farrel és Kirsten Dunst is feltűnik egy-egy főszerepben.

Mert az egy dolog ugye, hogy mit mond egy ember, és megint más, hogy mit tesz. Erre szoktam azt a bölcs mondást alkalmazni, miszerint egy ember igazi valója a tetteiben nyilvánul meg, és ez ezúttal is megerősítést nyert. Egy jó thriller persze már-már elképzelhetetlen is volna néhány erős karakter nélkül, a manipuláció pedig ősi formája a viszálykeltésnek. Így történik, hogy a feszültség halkan neszező kígyóként kúszik be a mindennapokba, mi pedig pattanásig feszült idegekkel várjuk a végkifejletet. 

Számomra a regény egyik különleges vonása a nézőpontok számában leledzik: összesen nem kevesebb, mint nyolc különböző szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket, átfedések nélkül. Így ha elsőre nincs is rálátásunk valamire, szerencsére hamarosan megtudhatjuk, így arról is képet kapunk, mi játszódik le pontosan egy-egy szereplő fejében. Ami pedig még csodásabb, hogy ezeket a váltott jeleneteket igyekezett a stílus és/vagy helyesírás variálásával úgy alakítani a szerző, hogy akár a név kiírása nélkül is hamar rájöhetnénk, éppen melyik hölgy „mesél” nekünk. Ezzel pedig valamilyen szinten mindenki szerethetővé vált számomra, hiszen a mások számára kegyetlennek tűnő külső mögött is ráleltem az ügyesen megbúvó pozitív tulajdonságokra. 

Nicole Kidmant a leánynevelő intézet igazgatójaként láthatjuk a vásznon.

Érdemes megjegyeznem, hogy a „letehetetlen” jelző nem írja le kellőképpen az olvasási viszonyomat ezzel a regénnyel: sajnos épp lakásfelújítás közepén voltunk, így folyton pakolni/takarítani kellett, de képes voltam ebéd- vagy kávészünet alatt is gyorsan a (telefon)képernyőre tapadni, hogy végre megtudjam, mi lesz a történet vége. Az események egyre gyorsabban követik egymást, a regény végét pedig leginkább úgy éltem meg, mintha rohamtempóban vágódtam volna neki egy kemény faajtónak – valahogy olyan egyszerűnek tűnt a feszültséghez képest, ugyanakkor eddig a pillanatig is mellbe vág, mennyire életszerűvé tette az egészet, gyakorlatilag nyilvánvalóvá téve, hogy ez az eset bárkivel megtörténhet. Az sem elhanyagolható tény, hogy horrorfilmbe illő jelenetek nélkül is lehet izgalmas thrillert írni!

Ezt a regényt elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik – és bírják is –, ha egy regény tele van feszültséggel, és nem bánják, ha valószínűleg az lesz az egész művelet vége, hogy éjjel tovább ébren maradnak, mert nem tudják letenni a könyvet. :) Emellett úgy gondolom, hogy a thriller kedvelői ebben a műben is „emberükre” találhatnak. Egy biztos: lesz min gondolkodni a végén!

A példányért hatalmas köszönet az Athenaeum Kiadónak!
Hivatalos oldal | Facebook oldal | Moly

Képek forrása: a 2017-es filmváltozat IMDb oldala.